#terep

Zakatol most ezen egy picit az agyam…

Vajon megtörténhet az, hogy valakin sosem lépsz túl teljesen, hanem csak megtanulsz a hiányával élni?

Valahogy ezt érzem, mármint hiányzol. De ugyanakkor azt is tudom milyen dolgokat tettél ellenem, viszont valamiért még kereslek a város utcáin. Jó lenne leülni veled beszélni a mostani életünkről, aztán nevetni azon, hogy mennyit bújkáltunk ezeken az utcákon. Kibontani egy üveg bort és megbeszélni mi is történt velünk akkor, hogyan maradtak elvarratlanul a szálaink. Hisz sosem volt meg az igazi befejezés. Vicces, mert mai napig emlékszem mindenre és mindenedre. De talán a legmélyebb emlék az, amikor az utolsó napunkon, ridegen ültünk egymás mellett a padon. Az utolsó percekben elkaptad a kezem és összefontad az ujjainkat. Minden falat, dühöt eldobtunk akkor és csak könnyes szemekkel dolgoztuk fel, hogy ez volt az utolsó időnk.

Hiányzol, sok mindent tudnék elmesélni neked. Mennyi mindenen mentem keresztül, hányszor akartam elmesélni a sikereimet, amikhez a fájdalmamból merítettem erőt. Sokszor felakartalak hívni, esetleg tudni mi is van veled. De nyáron, mikor hosszú idő után írtam a névnapodon, jól esett, hogy válaszoltál. Jó volt tudni, hogy magunk mögött hagytuk a mi kis történetünket és valamikor ha esetleg látjuk egymást az utcán, már nem köszönés nélkül és nem haraggal megyünk el egymás mellett.

Valahol a Csincse-Vatta-Bükkábrány Bermuda-háromszögben 2024. áprilisától ismét folyamatos volt a nyüzsgés. Igazi 4 évszakos régészekhez mérten kint voltunk télben-nyárban; hóban-sárban és szöcske tikkasztó hőségben is.

Az év mérlege: 3 lelőhely – 84 terepi nap – közel 21.000 megkutatott m2 – árkok, házak, gödrök, sírok, mi régész szem-szájnak ingere.

Fizikai valójában a legnagyobb falat a körárok újabb szakaszának bővítése volt – míg fejtörés tekintetében a megbúvó füzesabonyi temetkezések okozták a legnagyobb kihívást. Na meg november 25-én a bokáig hó... 😊

Kollégáink terepbejárást végeztek Miskolc mellett és ebből hoztunk nektek pár életképet :)

Na most van, aki nagy elánnal, a zenétől hajtva ugrik neki a göröngyöknek, míg mások csendesen szemlélődnek bandukolás közben.

Ha te magadat az első csoportba sorolnád, akkor itt egy kis zenei aláfestés hozzá:

0️⃣8️⃣🎀🎄

Egy változékony novemberi napon fejeztük be az idei évi ásatási szezont Hejőpapiban. Ahogy az lenni szokott a bontó munka vége felé közeledve felpörögnek az események, és összegyűlik a csomagolásra váró leletanyag is. A hajrában a gödrök, sírok feltárása közepette erre a (pedig igen fontos) munkafázisra rendszerint se időnk, se szabad emberünk nincsen, így a legvégére marad.

Ahogy most is történt, napokig jártunk még ki a lelőhelyre azért, hogy biztonságba helyezzük a felszínen még kint várakozó és féltett kincseinket. 

A végeredmény nem maradt el, alaposan bezacskóztunk mindent, a leletkíserők is elkészültek, majd nagy zsákokba kerültek a csomagok, melyeket végül elszállítottunk a Tímár utcai raktárbázisunkba a többi leletanyag mellé.

A fotó is ekkor készült. Döntse el ki-ki milyen lett. 🥸😎 A lényeg azért nagyjából benne van, ami most nem a leletanyag, hanem a munkát végző csapat volt. 🤠

A természetben végzett munka mindig megörvendeztet bennünket valami izgalmassal. A tavasz kezdetével egyretöbb kis virág bont szirmot a zöld fű rejtekében, az erdei kutatások során pedig számtalan ritka virágot van lehetőségünk megcsodálni, vigyázva azok épségére.

Gyakran megesik, hogy mire lezajlik egy helyszín munkaterületté minősítése, már felnő rajta a vegetáció. Ilyenkor külön kihívás a térdig érő gabonában, vagy ember magasságú napraforgó- és kukoricaszárak között lavírozva kimérni és kitűzni a leendő ásatási felszín sarok- és töréspontjait. 

Van, amikor barátságosabbnak tűnő növényzet övezi az ásatási területet, mint a szemet gyönyörködtető, napsárga tengerként hullámzó repce. Nos itt kell megjegyeznünk a helyes kis virágok... érdekes... aromáját, amely hosszú hetekig lengi be a munkaterületet. Ilyenkor a méhek is szorgalmas látogatóink.

 Munavédelmi szempontból okos választásnak tűnhet a sárga színű öltözet, azonban ezt az apró rovarok óriási virágnak vélik és fel-alá kísérnek bennünket az ásatáson.

Kertész Gabriella Nikoletta 

Folytatása következik!

Kollázs: Kertész Gabriella Nikoletta