#telelens

Tbilissi, Georgia, 2018.

2019 őszén a Vega Csillagászati Egyesület őszi észlelőhétvégéje ... bőven megér egy hosszabb “postot”. Ugyanis minden korábbi észlelőhétvégénél jobb volt az ég. Meghökkentően kiváló volt... Gyakorlatilag az SQM méréseknél ... szavart a Tejút sávja, holott Zalaegerszeg fénye közel van.

Az észlelőhétvégét minden évben kétszer szervezi meg az Egyesület, bár ebben az évben lassan már a negyedik is meglehet. A helyszín pedig Dobronhegy. A Kettőskereszt árnyékában folyik két estén keresztül az észlelés.

Az alábbi drónfotó talán a legelkapottabb pillanat amikor az észlelőrét már kezd felhevülni. A naplemente fényeiben már izgatottan folyik a készülődés, hogy végül besötétedjen és kezdődjön a vizuális észlelés, valamint az asztrofotózás.

Az idei év őszi észlelőhétvégéje Telihold után kb egy héttel később zajlott, ami azt jelentette, hogy a Hold bevilágít az éjszaka felében. Az első este még fátyolfelhős volt, de annak tudatában, hogy másnap még ennél jobban derült lehet az ég, nem szegte senkinek sem a kedvét. Sőt.. Nem volt még két éjszaka zsinórban derült az észlelőhétvégén... Egészen 2019 szeptemberéig.

Az első éjszaka a kevéske fátyolfelhő ellenére ragyogott a Tejút. A horizonton a települések fényei meglehetősen alacsonyra kúsztak az égen ( ez jelentette azt, hogy csontszáraz a levegő ), bár az ember a száján is érezte ezt a szárazságot.

Az alábbi kép egy nagy panoráma, amely 50 kisebb képből áll. Cserébe igen részletesen ki lehet fotózni a Tejutat. 

Egy ilyen észlelőhétvége mostanában már két részre bomlik. Nem “klikkesedésről” van szó, hanem inkább arról, hogy az asztrofotós rendszerek sötét eget és sötét környezetet igényelnek.

A sötét környezetet a teraszos kialakítása a dombnak elősegítette szerencsére. Nem is olyan távol kellett elhelyezni őket a vizuális rendszerektől. :-) 

A dobronhegyi égre a második estén SEM volt panasz. Az alábbi félórás stackelt felvétel nagyszerűen mutatja a Tejút ragyogó sávját és az égbolt minőségét. A Bortle skálán ez a hely a 4-est érdemli ami nem olyan rossz. Fotózásra és észlelésre már megfelelő a Sarkcsillag magasságától felfele. 

Három darab rendszert vittem, abból az egyik nappal volt használható, mely egy vizuális Lunt LS50 H-alfa naptávcsőből állt, majd ezt naplementekor át lett szerelve egy “mozaikos” asztrofotós rendszerré, míg a nagyobb szett egy 72/432 Skywatcher Evostart és egy Skywatcher EQ5 Gotot tartalmazott.

Utóbbi rendszer által készült el a 70x5 perces asztrofotó a Collinder 399 / Vállfa halmazról. 

Van már kép a Cr 399-ről, ezért úgy döntöttem, hogy az észlelőhétvégén az összes fotós időt erre a képre használom fel, ami nem volt sok, hiszen jött fel a Hold. Összesen kb 6 órányi felvétel készült. Ebből 2 óra azt első éjszakán és kb 4 óra a második éjszakán jött össze. Utána keskenysávú szűrőkkel fotózott a rendszer tovább. 

A holdkeltét is várták az észlelők. A második este nagyon látványosan kelt fel a Hold. Szimplán horizontból kelt fel a tiszta égbolt miatt.

Az első este holdkeltéje viszont sápadt volt és emiatt hangulatos őszi éjszakákat sugallt. Jelezte, hogy nem mindig lesz ilyen jó idő.

Az alábbi felvételen a két este holdfázia látható. Az utolsó negyed környéke talán a legszebb ... bármivel: kistávcsővel, nagytávcsővel, fotós rendszerekkel, bolygókamerával. 

A fény és az árnyék határán lenyűgöző részletek látszódtak a nagyobb távcsövekkel is. 300x-os nagyításon lehetett ugrálni a kráterek között, de azért a kíváncsiság itt is tett róla, hogy 1500x-os nagyításon is megnézzük... Volt mivel, ugyanis az észlelőhétvége legnagyobb távcsöve egy 46 cm-es rácsos Dobson távcső volt. ( bár a Hold esetében ez annyira nem volt lényeges, hiszen az eléggé világos, de a mélyég objektumok esetében csak is az átmérő számít ).

Az észlelőhétvége egyik kísérleti termése a Mysterio fotó, mely egy függőleges panorámakép. A rendkívüli részletessége az óraműves állványban rejlik, ami szépen követte az égboltot. Sajnos a kereszt is bemozdult, mint minden táj egy ilyen óraműves rendszer esetén, ezért azt lekapcsolt óraművel kell fotózni, majd a képeket utólag kell összerakni. Természetesen ebben az esetben nem elfogadható a más égbolt más háttér használata. 

Az észlelőhétvégén mozgóképes felvételek is születtek, melyből egy-egy kép önmagában megállja a helyét. 

A holdkelte után készített halszemobjektíves fotó különlegessége a szűrőben rejlik, mely csak az emissziós H-alfa csillagködök fényét engedi át. Általában távcsövek vagy teleobjektíves fotók esetében használják, azonban itt egy teljeségboltot lefedő ultra nagylátószögű objektív mögé volt betéve. Persze az egy kattintás itt öt perc ISO1600-at jelentett, ezért egy mozgó, óraműves állványra kellett felszerelni az átalakított fényképezőgépet.

A felvételen egy kicsit más alakú Tejút látszódik és kissé máshogyan koncentrálódnak ezek a hidrogénködök. Főként a Hattyú csillagképben, a Cefeusznál és a Cassiopeiánál is vannak ilyen nagyobb és fényesebb emissziós csillagködök.

Ha már Hidrogén alfa fotó, akkor elkészült egy mozaikfelvétel is, mely szintén kísérleti céllal lett feldolgozva. A keskenysáv technológiával készült fotón a Hattyú csillagkép látszódik. Mivel többórás mozaikról van szó, ezért az égbolt elmozdult a fotózás ideje alatt és a fátyolfelhők is beúsztak, tompítva ezzel az egyes paneleket.

A másik kísérleti fotó azonban meghökkentően szép eredményt hozott a körülmények ellenére. Egyszerűbb fényképezőgép gyűjtötte a fényt magas ISO-n 10 percig, majd még 40 kép következett. A fotón az Észak-Amerika csillagköd látható, mely koraőszi estéken a fejünk felett delel. Szabad szemmel is megfigyelhető, ám legszebben keskenysávon tanulmányozható. A fotón csak a vörös csatorna van, ami aztán fekete-fehérré lett alakítva.

Az észlelőhétvége második éjszakáján “ellógtunk” a közeli Szent Ilona kápolnához egy-egy asztrotájkép miatt. 

Majdnem négy év telt el azóta, hogy a kápolnánál felmerült a gondolat, hogy éjszakai fotó kellenne. De most a körülmények ideálisak voltak. 

A különös halszem fotó a kápolna előtt készült és jól meglett dolgozva. A Tejút mellett jól látszanak a környező települések fényei. Zalaegerszeg hideg LED fényei harcba szállnak az egyébként meg jól kiszűrhető hagyományos nátriumlámpák ellen. Előbbinél azonban a teljes spektrum miatt esélytelen tompítani a fényszennyezés hatását egy-egy fotón.

Minden helyen készül egy-egy teljes panoráma, melyet egy szotverrel különböző vetületekbe lehet teríteni. A kisbolygó hatás itt jól érvényesült a magányosan álló kápolnával.

Természetesen a Tejútíves fotó sem maradhatott el. Egy panoráma 40-50 képből készül az átfedéstől függően. A végeredmény egyetlen nagy fotó, melynek hosszabbik oldala akár 25000 pixel is lehet.