TabDi art after months of not touching the canvas. Sorry if it looks a little bit clunky

View On WordPress

Kilenc ker, csütörtök, délelőtt 11 óra, napon 40 fok, árnyékban 50. Környéken kakaó barnára sült helyiek. Tabdi borozó mellett el. Két tenyér egy meredek lépcső aljából felnyúl az utcaszintre...fellök egy köteg prospektust és utána húzza magát, ekkora pillantom meg a szuterénből hirtelen feljövő, nyilván keszon kórtól erősen irányt tévesztett arcot, a söntés Hillary-jét, a talponállók Amundsenét és hűséges serpáját. A csipet csapat a mélységi felderítést nyilván munka közben végezte, mert egyen köteg szórólappal próbálnak a Tabdi csúcsára hágni, ami jelen pillanatban a járdaszint. A hátsó, szintén nem szomjas figura, vállal tolja fel a szórólapokba kapaszkodó mászótársát. Felérnek. A tűző napon, hivatástudattól hűtve megtesznek 20 métert, fél méteren belül. A hátsó felüvölt: "-Gyuszikám! Majd basznak ezek fizetni" Gyula egyetért, majd derékból bólint. A felmondásukat jelentő szórólapoktól gyorsan megszabadulnak, aztán visszafordulnak és megkezdik az ereszkedésüket az alaptáborig.