illusztrációm Sten Bergman - A viharok hazájában ( 1929 ) című könyvének “Norvég cetvadászok között Sikotanban” fejezetéhez
“ Ellefsennek is volt egy ölebe, de ez a hajón maradt, mert olyan kövér volt, hogy sehogysem tudott volna hosszabb sétával megbírkózni. Amikor a kutyát megismertem, mindjárt azt mondtam Ellefsennek : - No, ugyancsak elkényezteti ezt a kutyát, bizonyosan mindenféle édességgel tömi! - Nem, ezt igazán nem, csak éppen egy kicsit sok sört iszik. Erre a feleletre igazán nem számítottam s az állam majd leesett a bámulattól. Természetesen érdekelt a söriszák kutya s Ellefsen készségesen beszélt a dologról. A kutya valamikor régebben egyszer megkóstolta a sört s annyira ízlett neki, hogy attól kezdve Ellefsentől minden nap kiköveteli a maga rendes söradagját. Ha nem kapja meg, egész nap rosszkedvű s nagyon kelletlen. Emellett a kutya nem iszik akkor ha valaki nézi. Ellefsen nagyon szerette a kutyáját, úgy segített tehát a bajon, hogy teletöltötte az állat tányérját sörrel, azután kiment a kabinból. A kutya abban a szempillantásban felhabzsolta a sört. Így természetesen tipikus sörpocakot eresztett a kis dög s bizony többször neki kellett szaladnia, amíg nehézkes testével át tudott ugrani a kabin küszöbén. Különös alkalmakkor erősebb italokat is kapott s ezeket is nyagyon szerette. Ellefsen barátai kívétel nélkül ismerik kutyája különös szokásait s így, ha Ellefsen a hajójával kikötött, a kutyát rendszerint erősebb itókákkal vendégelték meg. Nem csoda, ha a kikötőben való tartózkodás idején a kutya jóformán egy pillanatig sem volt józan. “
