#spsz

remy: you are in an ominous house. there are spooky items inside. me: neat! free fabric!!

hi elliot :)

HI SYL :D !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

also me: did you know water weighs 7 pounds a gallon? that seems like more than it should weigh

A Föld bolygóra vonatkoztatott biomassza becsült tömege 1900 gigatonna. Ez van. Nehéz az élet. 718-as kórterem, szintetikus szimpátia a Föld diagnózisa: idült krónikus neuropathia a Paradicsom?…leves reggel, ágy, magzatpóz vajúdok az ébredéssel (ez nehéz szülés lesz’) a tegnap már történelem: its true (his) story. prehisztorikus love sztori: -Évi átlagos, (hisztérikus) - de „édi” - havi ciklusa - 28 nappal később - tiszta horror -Ádi ’ küzd és bízva bíz’ Csapó 2: a Föld forog a film nem túl etikus az a tipikus véres, erotikus Nonszensz Science-Fiction „Mindennap tanulunk valami újat. 3654. lecke: valami új.” Először is. Nézzünk szembe a tényekkel, hogy két lábbal állunk a Földön. Aztán, a számunkra legmegfelelőbb pillanatban Rugaszkodjunk el a valóságtól! Ezt többször ismételjük! Kedves egészségünkre! a gyermek kortalan, végtelen s talán gondtalan minden lépésén vigyázó szemek kopognak neki bejött az élet. a kamasz korlátlan, lét-len változtatna, de tétlen Ül, nézi ahogy a süllyedő hajó elmerül. kénytelen. a felnőtt kóros, esendő esélytelen „ nem a körülmények, az élet a mostoha, gyereknek játék, játéknak ostoba” a kulcsszó élni hagyni túlélni meg’ békélni, meg’ halni értetek az értékrend szerint RENDSZERINT a mérték a ’nem én, hanem az, Önök kérték - kevesebbért is öltem már… - jegyeket, bérleteket! - de az a vonat már elment… - majd bliccelek veled (p)estig… - nemtudom… - mosolyt hazudunk, pillantásokat lopunk, mikor senki nem figyel - kérjük vigyázzanak - ránk - az ajtók záródnak! ​​​​

Fagyos-fehér hónak első, sötétebbik felében, Indultam útnak időnek, és térnek illően. Első mély,hosszú légvétel megvételétével, Pillantottam meg,hirtelen megdermedéssel. A mennyezet árasztotta hűs nedveit, Oly módon,hogy mindjárt megkönnyedzik, Tétova,lomha módon lógatja lábát a semmibe, Szakadáskor ,az álomra térő teret borítja be. Mögötte bújik Ő,ki vakító fénnyel támad, Hiába,harca dér miatt kudarcba fullad, Ideje nyugovóra térnie, lassan elszenderül, Ebben a harcban Hödr került ki győztesül. Arrébb állván,fáknak hosszú,bő sokasága, Miként öltöztek farsangba, őméltósága, Testüket lepi el zimankónak kegyetlen átka, Szenvednek,de megéri,mert későbbi pompaságnak ez az ára! Tónak hűvös kemény arca bámul a semmibe, Felszíne tükörként vetít a végtelenségbe. Egész mindensége,mint a holttest csak hever, Mozdulatlan,azonban érzi,ha felszínén felszakad a sebe. Messziből mereszti szemét,bámul az építmény, Hol ablakok díszén csillan meg az éjjeli fény, Tetején kereszt,melyen varjú épít magának fészket, Otthona vallásnak,reménynek,és hitnek. Mi az,mitől az élet képes így változni, Alakot ölteni,felöltözni,majd levedleni, Mi az,mitől ennyire zavarosnak tűnik a tér? Sötétséget,pusztulást,és halált ígér a tél.