2009 környékén a biciklisták ilyen demostráció jelleggel átbicikliztek a Harbour Bridge-en, amiből aztán megszületett a getacross.org.nz ami aztán kieszelte, hogy mivel a hídon nem lehet bringával meg gyalog átmenni, kéne rá akasztani egy ilyen gyalogos-bringás sávot. Igazából két bringás már a parlament elé vitte az ötletet 2004-ben, de ezt most hagyjuk.
Ezt akkor 20-40 millió dollár közé saccolták, készültek tervek meg minden. Hiphopp eltelt tizenév és két hete megint volt egy bringás demonstráció, de most azért, hogy a híd 8 autós sávjából egy lehessen a bringásoké/gyalogosoké. Na ez már nem ment minden hiszti nélkül, de végül nem sérült meg senki. Időközben Canterbury-ban megbaszta az özönvíz a nemtommelyik hidat, amire kéne úgy kb. 30 millió, hogy a regionális közlekedés működőképes maradjon. A társadalmi progresszió kormánya kidobta az ablakon a civilek által tíz éve dédelgetett SkyPath/Northern Pathway tervet, mondván, hogy az nem megvalósítható, és kidobta az ablakon a lehetőséget, hogy az egyik sávból bringasáv legyen.
Viszont bejelentette, a járvány után, az építőipari válaság, a belváros commercial sivataggá változtatása után és az általános córesz kellős közepén, kb. egy hónappal a welfare spending mayhem budget után, hogy akkor inkább legyen egy teljesen különálló kerékpáros-gyalogos hít, potom 785 (hétszáznyolcvanöt!) millió rénes dollárokért. Mert az jó lesz. Canterburyban ha egy hétig esik, akkor kajakkal kell közlekedni, de az mindegy, Aucklandba kell egy bringahíd, ami, jól saccolhatóan inkább egy milliárd lesz mire lesz belőle valami és az év kb. felében néhány megszállotton kívül nem fogja használni senki.
A város északi részébe egyetlen híd vezet vagy az egész város megkerülő másik autópálya (ami mellett van itt-ott elszeparált bringaút). Kéne még egy amin átmegy valamiféle kötöttpályás izé, hogy a North Shore kb. félmillió embere eljuthasson valahova autó nélkül valamioféle értelmezhető módon. És persze jó lenne egy bringázható gyaloghíd, ha már a város elég sokat költött bringás infrastruktúrára és az autóforgalom ellehetetlenítésére a belvárosban. De másik harbour crossing az vagy lesz vagy se, ha lesz akkor se biztos, hogy ráengedik az autókat, de a civilektől el kellett venni a bringás átkelést és tizenszeres költséggel bevonni a balos progresszióba.
Ma reggel már azt írja az ojság, hogy 7 db házat kell kisajátítani 23 millió dollárért ami önmagában nem olyan szörnyű, de most kiderült, hogy a 7 Northcote Point-i háztulajdonost már taqvaly márciusban értesítette a Korona, hogy a házaikat megveszi az állam, akkor még azért, hogy a SkyPath felhajtója megépülhessen. Azóta egy+ évvel többet érnek a házak a teljesen elmebeteg aucklandi ingatlanpiacon, és bár a kormány kukázta a SkyPath tervet, a háazakat csak meg kell venni, hogy a 785 milliós bingahíd felhajtója megépülhessen.
Az országos közútkezelő 2019-ben megvásárolta a SkyPath terveket meg az egész IP-t a civilektől, közel kétmillió dollárért, ez ugye az a terv amit most lehúztak a vécén.
Szegény ostoba kis civilek csak egy kibaszott sávot szerettek volna, hogy be tudjanak bringázni a városba. Lehetett volna akár csak hétvégékre nekik adni, vagy hozzácsapni egy hétköznapot és számolni a forgalmat, hogy tényleg kell-e ez az egész, meg kidrüljön mire jutunk a gyakorlatban? Nem mellesleg a városi tanács azon tagjai akik támogatják a kerékpáros átkelés ötletét, ők is azt mondták, hogy legalább próbáljuk ki a bringasávokat.
De ezek ilyen civil faszságok, Jacinda már megint jobban tudja és bringahidunk lesz, erőből, ha beledöglünk is.
Vagy nem lesz, de az is kibaszott sok pénzbe fog kerülni. És még tervek sincsenek, csak ilyen boldog naplementébe nézős képek.
