#sample photo

Volt alkalmam kipróbálni a Sony Nex-7-et, így személyes véleményemet írnám le pár mondatban.

A gép egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon pici és nagyon könnyű. Persze egy kompakt fényképezőhöz viszonyítva ez nem nagy durranás, ám ez egy APS-C méretű szenzorral felszerelt, tükör nélküli, cserélhető objektíves gép, így a kompaktok helyett a DSLR-ekhez illendő viszonyítanunk. Mert, hogy a tudása igencsak megközelíti a tükrös nagy testvéreit. 

Az alap történet annyi, hogy egy városi, rendkívül mobilis gépre van szükségem, amit mindenhova magammal vihetek, ugyanakkor hozza a DSLR-ek minőségét. Nagyon szerettem használni az elmúlt pár napban, ugyanakkor több problémát is felfedeztem benne.

Alapvetően automata beállításokkal teszteltem, hiszen ha valami jót meglátok, nem szeretnék bíbelődni a manuális beállításokkal, rögtön szeretném ellőni a képet az adott pillanatban és menni tovább a dolgomra. Az esetek többségében úgy gondolom, hogy jól teljesít a gép. Csak ritkán fordult elő, hogy bemozdult volna a kép, és az csak akkor, amikor nagyon kapkodtam, de általában jól sikerült a fotó.

A vaku szintén jól teljesít, ugyanakkor magától nem csapódik fel, ha úgy érzi szükség van rá, így azt nekünk kell aktiválnunk egy dedikált gomb segítségével. A fókusz sebessége viszonylag gyors, de többször vacakolt egy adott beállításon, nem tudom minek köszönhettem a bizonytalanságot. 

Szóval a gép hétköznapi szituációkban, automatán jónak bizonyult, de ha picit tudatosabb képeket szerettem volna lőni, akkor már muszáj volt a manuális módhoz folyamodnom (ami egyébként a Canon DSLR gépemnél az alapbeállítás).

Az egész folyamatot picit lassúnak, macerásnak éreztem, ami főleg a gombok elhelyezkedésének köszönhető. A NEX-7-re kifejezetten raktak dedikált tekerőket a zársebességnek illetve blendének, és a hüvelykujjnál helyezkedő tárcsával pedig az ISO-t tudjuk állítani. Ez nagyon szuper, tekintve, hogy a sorozat többi tagjában a két tekerős megoldás nem található meg. Ami kevésbé, hogy ezek a gép hátsó részén találhatók a tetején, ráadásul felénk néznek, így legcélszerűbben a hüvelykujjunkkal tudjuk tekerni, ám amiatt, hogy ez egyáltalán nem áll kézre, nem túl kényelmes és főleg nem gyors. Én jobban preferáltam volna, ha közvetlen az exponáló gomb előtt helyezkedik el egy tekerő és egy gomb amihez külön beállíthatjuk, amit vezérelni szeretnénk vele.

Ez sajnos többször kizökkentett a dologból, de valószínűleg ehhez is hozzá lehet szokni egy idő után. A másik ami hiányzott nekem, az egy vizuális fénymérő. Ez szintén benne van minden DSLR-ben, de innen kimaradt. Persze láthatom az LCD-n, hogy milyen lesz, de azon sokszor nehéz megállapítani szemre bizonyos fényviszonyokban.

A manuális fókuszbeállításra érdekes megoldást találtak. A menüből beállítható, hogy a Manual módban szeretnénk-e automatikus/manuális fókuszt, vagy teljesen manuálist. Amennyiben utóbbit, úgy tekernünk kell a fókuszt az objektíven minden esetben, amire a kijelzőn rögtön egy nagyított kép jelenik meg, hogy lássuk mire fókuszálunk. A nagyított kép pozícióját állítgathatjuk, bár elég lassú ez is (ha minden igaz, ez is kikapcsolható, de én nem másztam bele ennyire).

A makró objektív nagyon állat dolog :)

Ha viszont az automata/manual fókuszt választjuk, akkor alapértelmezetten auto fókusz működik, de ha nyomva tartjuk a gép hátulján található AF/MF gombot és elkezdjük tekerni a fókuszt az obin, átvált manuális módba mind addig, amíg el nem engedjük a gombot. Ha beállítottuk a fókuszpontot, akkor továbbra is nyomva kell tartanunk a gombot, míg az exponálást el nem végezzük, mert ha netán elengednénk, rögtön visszavált automatikusba és buktuk a beállításunkat.

A kereső teljesen digitális ugye, mivel nincs tükör, emiatt nem is éreztem sok hasznát, illetve elég pici is volt. Ettől függetlenül pozitívum, hogy van ilyen is, hiszen jól jöhet pont az olyan szituációkban, ahol az LCD nem egészen kivehető.

Végezetül a videóról írnék kicsit. Én alapvetően nagyon meg voltam elégedve a minőségével, főleg, mivel AVCHD-ben vett 1920x1080-as felbontásban 60p-vel 27 Mbps-es bitrátával. Gyönyörű felvételek készíthetők… ha nyugton maradunk. Én a tesztek során nem maradtam, ezért a gép könnyű szerkezete miatt nagyon rángatózott a kép. Egy nagyobb, nehezebb obival talán már más lenne a helyzet, de akkor oda a kompaktérzés.

Beállítható még, hogy progressive helyett interlace videót készítsen, illetve h.264-es felvételeket is nyomhatunk, amiken persze jobban látszódik a tömörítés. Egyedül a mikrofont éreztem halknak, illetve szélben kb használhatatlan, de egy nagyon jó pont, hogy található az oldalán 3,5-es jack mikrofon csatlakozó. Ezt viszont a Sony az olcsóbb és a legújabb alpha modelljeiből kihagyta, ami előtt érthetetlenül állok, hiszen egy kis Rode mikrofonnal együtt igencsak ütős kombinációt kaphattunk volna.

Összegzés:

Alapvetően megvagyok elégedve a fényképezővel. Nagyon szép képeket készít, hatalmas felbontásban, amiket lekicsinyítve még szebb és élesebb végeredményt kaphatunk. Az objektíveknek itt is hatalmas szerepe van, tehát érdemesebb egy jó minőségű obit beszerezni, ugyanakkor a Sony horribilis összegekért árulja azokat. Drágábbak mint a nagy testvérekhez tartozó objektívek, így megfontolandó, hogy mely obikra költi a pénzét az ember. Én személy szerint egy 2.8-as 16mm-es prime obit vennék, illetve egy normál zoomosat, fix fényerővel.