Hajnal
SötĂ©tben meredtĂ©l magadban, mintha nem hinnĂ©d, hogy van holnap. Mintha egy kĂ©z a sötĂ©tbe vonhat. S Ă©n csak csendben sirattalak, mert lelkem gyenge volt közelebb bĂșjni, Ăs egy pillanatra az utolsĂł csillag is ki akart hunyni. Te hajnalnak neveztĂ©l. Ăn nem hittem. AztĂĄn felkelt a nap Ă©s a szĂved elvittem. KivirultĂĄl. Lelked felĂ©bredt, Ă©s mintha soha nem lett volna sötĂ©t, Felperzseltem elmĂ©d ködjĂ©t. Lehullott az ĂĄlarc Ă©s minden szĂŹvdobbanĂĄs közös lett, Nem volt olyan Ă©rintĂ©s ami ĂĄrulkodott volna, PiroslĂČ aranyvirĂ gok, kĂnzĂł kikelet, Izom ami minden levegĆt kitolna MentĂ©s, egy szikra, egy ĂČvatos lĂ©legzet. Ajkad rejti a vĂ©gzetet.











