#raszta

tul hosszu, tul nehez, nem tudok mar vele mit csinalni, folyton csak utban van es kenyelmetlen

meg szeretnek visszamenni uszni

de mindig gyoz a buszkeseg, hogy dehat gecihosszu mar, es emberek mindig megdicserik hogy milyen awesome

na es ma elmentem a savoy hotelbe interjuzni

ahol mondtak, hogy amugy tok jo lenne, de a raszta az nem palya naluk

...

Szóval, ilyen volt a póthaj és a raszta, amit belőle készítettem. (Amúgy tökre örültem, hogy ilyen hosszú a hajam tőle, szóval alig várom, hogy jövőre a haját hajam is ilyen hosszúságra nőjjön! ^^ Örülök, hogy növesztem.)

Egész jól sikerültek a raszták (és tegnap Balcsin voltam, kicsit eláztak, de semmi bajuk nem lett). Két nagyobb problémájuk volt csak: ez a semmilyen, olcsó műanyaghaj, amiből készült, olyannayira műanyag és csűszerű volt, hogy alig tudtam begubancolni. Kurflik álltak ki belőle és elcsúsztak a szálak egymáson. Ne már most az igazi haj nem ilyen, ezt mindenki tudjak. A másik probléma az volt, hogy 1 végű rasztákat készítettem (csak ilyet tudtam belőle), és a fejemnél lévő végük nem volt jól eldolgozva, mert képtelenség lett volna. Szóval csak álltak ezer felé a műanyaghajszálak, és kb. 2 napig bírtam, hogy ezek a fejbőrömet dörzsölik. 2-t aludtam bennük és kicsivel több mint 48 órát viseltem. Ma reggel szedettem ki a fejemből anyával (csak az ő segítségével tudtam felrakni is).

Először akartam még venni műhajat, csomózás-viselés gyakorlásképp, de aztán meggondoltam magam. Viszont az előbb említett nehezteléseimen kívül nem okoznak semmilyen “mellékhatást”, nem nehéz, vagy kényelmetlen, vagy ilyesmi. De éppen a szúróssága miatt úgy döntöttem, a kínai műhajat egye meg a fene a százforintos boltok polcain!

.

A másik: tegnap, szombaton Balatonon voltam a szüleimmel. Reggel hajnalok hajnalán keltünk és indultunk el, hogy fél7re már a város túloldalán legyünk és várjuk a buszt, ami levisz minket Zánkára. A busz késett, az indulás késett, az út hosszú volt és bágyadtan telt, de a legjobb és legszórakoztatóbb csapat gyűlt össze közben. Legalábbis utólag így vélem.

Mindig jobban kijöttem az 10-15 évvel idősebbekkel, mert ők már éretten, felnőttként viselkedtek, közben pedig viccesek, szórakoztatóak, tudják élvezni az életet, és a sok ökörség mellett mégis mindig komolyan tudam venni őket. És persze mert mindig is kevés barátom volt, a saját korosztályommal sosem jöttem ki olyan jól, nem szerettem őket (most sem bírom a 8-18 éveseket, de sokszor még a 18-28 éveseket sem. Emebere válogatja.) (Mikor alsóban a felsősökkel voltunk összezárva, és azok bántottak és gúnyoltak minket, kicsiket, mindig arra gondoltam, hogy mennyire irritálnak ezek a tudatlan idióták. És az emberek ezen csoportja azóta sem változott, és ezért a véleményem sem.) Szóval először tartózkodtam az ismeretlen felnőttektől, de végül fel tudtam engedni.

Aztán, mivel előző nap jött meg a havi bajom, úgy döntöttem nem fürdök. De aztán hezitálni kezdtem és végül átöltöztem, és bementem a vízbe. A pancsolás élvezete pedig elvonta a figyelmem a fájdalmakról és a mozgás segített enyhíteni a stresszt. Mivel nem is borotválkozhattam, így nehéz volt elengedni magam... De reggel még gyorsan lekaptam a lábamről a szőrt, (mert ezen a reggelen egy batikolt, könnyű anyagú, indiai maxihurában indultam útnak) viszont máshonnan nem mertem borotválni. Azért is, mert gondoltam, így úgyse akarok majd átöltözni, és így lehet a kifogásom, hogy miért nem fürdök. Meg különben sem engedhetem meg magamnak a pengét... Szóval bikinivonalon és hónaljban befigyelt egy kis sötétség, DE tudjátok mi volt ennek a következménye? SEMMI! Átöltöztem, és mindenki leszarta, hogy borostás vagyok, és ezért én is leszartam! Talán észre sem vették. Az többiek kedvesen, emberként kezeltek, és ez a világ legjobb érzése. Ők is csak emberek, ők is szőrösek (oké, a társaságban csak én voltam ennyire fiatal, a nők is csekély mennyiségben, főleg 35+ és 45+ vagy 55+ -os anyukák, ők viszont már megtanulták, hogy faszba a külsőségekkel. A férfiak meg hálisten férfias férfiak voltak, lazák és magabiztosak.) Szóval egy kis karlendítés-önkontrol és egy strandkendő megoldott minden bonyodalmat! A víz alá meg senki se lát...

És attól eltekintve, hogy egy hatalmas területen sikerült szétdörzsölnöm mindkét combom (már az indulás után 5 perccel, és ez csak rosszabb lett), és, hogy a rasztáim egész nap a fejemet szúrták, az a tegnapi nap egyszerűen tökéletes volt! (Aznap újra rájöttem, a kövér lányok mégis miért nem hordanak szoknyát! Hazafelé már kimonós-japán-lány-totyogásban sétáltam, és sírtam annyira fájt a combom. Mintha egy felhevített vasrudat kellett volna a lábaim közt vinnem folyamatosan. Anya úgy sajnált... én meg sajnáltam, hogy sírni látja a lányát, és ez neki is fáj, és aztán ezért is sírtam... Olyan furák a gondolatok, az érzelmek.)

És a fürdőruha viselésén kívül amire még büszke vagyok: - Meg mertem szólítani idegeneket - Egész nap fürdőruhában tudtam mozogni (olyan 50%-os bátorsággal, végig tartottam a hasizmom, de azért ment!) - Napoztam, és leszartam mindenkit - Kvízjátékot játszottam, és nyertem - Katicákat mentettem a vízből (tucatjával) - Nyilvánosan ettem (ez nekem hatalmas dolog!.!! Gyros volt. Lement a hús, és a zöldségek, a sültkrumplit elutasítottam) - Új ismerettségeket kötöttem és zavartalanul tudtam beszélni (semmi dadogás, semmi motyogás, semmi “elakadt a szavam” meg hasonlók. Értelems, hangos, érthető társalgás tagja voltam.)

De ami megkoronázta a napot, hogy du. feltámadt a szél a Balatonon és 80-120 centis halatmas kullámok közt élményfürdőztünk. És miután a kollégák is bejöttek a vízbe, hatszögbe állva labdáztunk. Egyszerűen isteni volt!!

Kicsit leégtem, de nem vészes. Szerintem nem fog hámlani, megtartom a színem.

A mozgás is jót tett a közérzetemnek, minden más pedig az önbecsülésemnek.