#ragacs

Érdekes élményem volt tegnap. Úgy alakult üzletileg, hogy beszélgettem egy pasassal videochaten és őszintén rácsodálkoztam az élményre, hogy "ez milyen kedves, ez milyen jószándékú, együttműködő, támogató, milyen jó fej!". A napokban beszélgettem egy másik pasassal, neki például se szülei, se gyereke, de nem szomorkodik ezen, hanem éli az életét. Tele van tervekkel, amiken dolgozik, vannak barátai, akikkel tartja a kapcsolatot, de mindezekközben szolíd, visszahúzódó életet él. Nyugisan, de derűsen. Ő is egy rácsodálkozás volt. Milyen normális! Milyen pozitív! Amikor terhes voltam, csak a kismamákat vettem észre az utcán. Amikor baj volt a házasságommal, hirtelen kiderült, hogy minden általam ismert kapcsolatban szar/nincs szex (mondjuk, ez azóta is tartja magát. Igaz, nálam is :D :D). Amikor a fiatalkorom nosztalgiájával a sci-fi felé fordultam, akkor hirtelen mindenki sci-fis lett körülöttem. Szóval, amire fókuszál az ember, az fogja kitölteni az életét. Akármi is az! Érzelmi horgok sokaságával rakjuk körbe magunkat. Hívószavakat szórunk magunk köré. És az emberek csatlakoznak. Kapcsolódnak. És egy burkot varázsol maga köré az ember azokból az emberekből, akikkel összekapcsolódik. És az emberburok meghatározza, hogy kik vagyunk. És az élményt is meghatározza a saját életünkről. A rosszkedvű, elkeseredett, besavanyodott, kedélybeteg közeg rosszkedvűvé, elkeseredetté, besavanyodottá, reménytelenné teszi az embert. A horgok nem fogják elengedni akkor sem, amikor már kényelmetlen. És a játszmák is gördülékenyen működnek, a hívószavakra ugrik mindenki, megvan a figyelem, megjön a kielégülés. Gyors, de rövid, így már kell is indítani a következőt. Minél jószándékúbb valaki, annál könnyebben esik csapdába. És persze, ha buta, akkor is könnyen csapdába csalható. Elkezdtem leszedegetni magamról a felesleges dolgokat. Mint amikor tisztogatod a tépőzárat. Nem a változtatás nehéz, hanem a "mit fognak gondolni, ha többet már nem csinálom, amit korábban" érzés. Dehát, ki nem szarja le, hogy mit fognak gondolni olyan emberek, akik eddig sem törődtek velem. Szóval a lényeg: Azzá válsz, amire fókuszálsz!

(és felelős vagy a saját élményedért! Hát ki a fene, ha nem te?)

Vörös karácsonyi labda friss fenyőtűkön