#pinter bela

Péntek este sokáig voltunk fenn. Volt mit átbeszélni. Reggel mindenkinek nehezére esett kikelni az ágyból. Esőre állt az idő, hideg van, és különben is, nem főzött kávét senki. „Jó lenne, ha valami felpörgetne”- gondoltam. Hát, ha a délelőtti előadásnak vagy Pintér Bélának szlogent adhatnék, ez lenne az: „…mert EZ igazán felpörget.”

Hallhattunk arról, hogy Isten szeretné megoldani a problémáinkat, hogy Ő lépcsőkben gondolkodik és DOLGOZIK azon, hogy visszatérhessünk az eredeti állapotunkba. Szeretné, ha nem érne véget a történetünk a bűnbeeséssel és ha ismét jó kapcsolatunk lenne vele. Nem mond le rólunk és minden, amit elvégez bennünk, az egy csoda. Felkent bennünket hús-vér templommá, hogy megörökölhessük azt, amit a hús-vér test nem örökölhet meg. Ez volt az, amitől tényleg felébredtem: hogyan lehet az, hogy Isten ennyi mindent tesz értünk és szinte eltékozolja az Ő szeretetét ránk?

„Ez a hús-vér templom - benne vagy? Akarod? Vágod?” Akarunk templomok lenni? Dolgozzunk rajta! „ A tiltott gyümölcsből mindenki szeret enni, aztán a felelősséget szépen másra kenni.” – énekelte Pintér Béla. Ne takarózzunk, ne mentegetőzzünk, ne keressünk kifogásokat! Tudjuk meg azt, hogy merre tartunk és kik vagyunk Krisztusban! Legyünk hús-vér templomok!

Este Klaus Douglass utolsó előadását mindenki feszült figyelemmel várta. A csarnokban már nem voltak szabad helyek. Sok példát mondott el a négy nap alatt: tehenekről, macskákról, tyúkokról és sasokról. Azt hiszem szombat estére már mindenki rájött, hogy ő valójában egy sas. J Ma este azonban egy rég elfelejtett igazságot osztott meg velünk: a gyülekezet nem önmagáért, hanem másokért létezik. Egy olyan mentőállomás, amely Jézusért és az emberekért van. Ez a fő feladata: embereket menteni és Isten országát terjeszteni.

Péter és Kornéliusz példáján keresztül közösen kereshettünk választ ezekre a kérdésekre: hány olyan ember van, akik nem ismerik Jézust, de keresik Őt? Vajon ma mivé kell válnia valakinek, hogy kereszténnyé válhasson? „Ha ezt és ezt nem teszed, akkor….” vagy „ha nem hagysz fel ezzel vagy azzal, nem tartozhatsz közénk!”

Max Lucado írt egy mesét Zöld orr címmel. Ebben a mesében mindig csak azt a famanót fogadták el a többiek, akinek épp zöld volt az orra. Aztán rájöttek, hogy a zöld már nem is annyira divat, legyen inkább piros, sárga vagy éppen kék. Azzal barátkoztak, akik ugyanígy néztek ki. Meghatározták az egymással való kapcsolatot konkrét szabályokkal. Így volt ez Péter idején is. Tiszta vagy tisztátalan? Zsidó vagy keresztény? Esetleg pogány? Mert ha igen, azzal még érintkezni is tilos! Fuj,fuj.

Péter látomást kapott Istentől, melynek üzenete: küzdje le az emberektől való iszonyodást! Ne sorolja őket kategóriákba. Jézus nem válogat. Mutassuk meg életünkön Jézust és ez szárnyat ad másoknak. Mi se válogassunk, kategorizáljunk, skatulyázzunk, bélyegezzünk, ítélkezzünk.

Közösen imádkozhattunk a Balaton-NET első jegyespárjáért is. „Kedves egyedülálló keresztény férfi testvéreim! Zsolti magasra tette a lécet!” Rózsasziromból kirakott szív? A lány kedvenc dala szól a háttérben? Romantikus helyszín? Mécsesekből kirakva a nagy kérdés: hozzám jössz feleségül? Igen, azt hiszem igaza volt Kapocs Attilának, Zsolti tényleg magasra tette a lécet. Gratulálunk nektek! :)

Vártuk a koncertet. Egy olyan ember koncertjét, aki ezt írta Bibliája első lapjára: „soha nem fogok dicsőíteni.”  Nem gondoltuk volna, hogy ezt Pintér Béla szájából fogjuk hallani. A koncerten mozdulni sem lehetett. Személyes, inspiráló, őszinte, gyógyító dalaival zárult a Balaton-NET utolsó estéje.