Ez az időszak nem pontos, itt egy kicsit egybefolytak a dolgok, de a nagyja ebben az időben történt
Kb. november közepétől december végéig.
Hm...ha már a sérelmeknél vagyok folytatnom ezen a vonalon. Na jó ez viccesnek hangzott és szánalmasnak.
Emlékszel amikor felhívtalak Pestről ? Hogy találkozzunk mert haza tudok menni, te pedig lemondtad ? Lemondtad. Tudtam, neked első a suli. De hogy anyudnak kellett bűntudatot keltenie benned, hogy mégis szombaton megkérdezd van e programom ? Amikor már elintéztem: mamámhoz megyek, ha te nem voltál hajlandó találkozni 1 napra. Itt az fájt a legjobban, hogy magadtól nem mentél volna bele, anyád, vagy más ember ha mondta neked, s mivel magadba szippantottál egy kis bűntudatot, szabaddá tetted magad. Magadtól nem. Mégsem lett hirtelen annyira fontos az a kémia ?
Volt egy időszak ekkor, amikor láttam valami gond van velünk. Nem raktál a dolgokba hogy is mondjam (angolul): effort-ot. Belegondolva a videochateket is amiért mindig könyörögnöm kellett (hisz ha már nem találkozunk akkor ennyi legyen, ja meg ha plusz beszélni se akarsz velem telefonon keresztül). Látni, hallani akartalak, ha már nem tudtalak megérinteni és veled lenni. Tudtam, te is és én is fáradtak voltunk suli után, de nekem ez csak jó érzést adott, hogy beszélhetek veled. S végre nem kell pötyögtetnem a mobilomon.
Cca. ekkor írtam neked azt a hosszú “ valami gond van” levelet neked. Ilyen dolgok szerepeltek benne hogy: ha neked nem megy ez suli mellett, akkor hagyjuk a kapcsolatunkat, valami megváltozott, nem látom benned a lelkesedést, amikor együtt vagyunk, vagy úgy érdeklődtél volna utánam, mint pár hónappal ezelőtt.
Erre kaptam olyan választ, hogy elolvastad, megfontoltad, és változtatni fogsz. Pár napig ment. Aztán visszaesett minden oda, ahol volt. Erre megint felhívtam a figyelmet, hogy beszéljük meg a probélmát, de te mondtad, változol. Többször kívántam szerintem azt, hogy inkább nyílj meg előttem, őszintén mondd el hogyan érzel, akkor is ha megbántasz, minthogy magadban mindent tisztázz, változz, és elzárkózz előlem. Lényeg: nem akartam hazugságokban lenni.
Hazautaztam november utolsó hétvégéjére. Ekkor ünnepeltük meg az első évfordulónkat. Kicsíptük magunkat rendesen. Olyan jól néztél ki omg.*-* Én meg mennyit készülődtem (omg). Imádtam azt az egy szál rózsát, amit tőled kaptam. Ki is szárítottam, még mindig megvan. Vacsiztunk egy finomat, és élveztük ez estét. Annyira bennem maradt az, amit mondtál nekem (amikor elköszöntünk egymástól): reméled még több ilyenben lesz részünk, és még sok évfordulót akarsz ünnepelni együtt. Majd adtál egy csókot. Ne tudd meg, ekkor mennyi kikúrt szerelmes pillangók hada szabadult fel a hasamban, rendesen beleremegtem. Persze kívülről ez nem látszott, csak mosolyogtam, bólintottam, és mondtam valami ilyesmit: remélem én is. Hálás voltam, hogy a tied lehetek, és a sok szar ellenére ami volt velünk gimi alatt, mégis összehoztuk a dolgokat. Tőled jobb embert nem is kívánhattam volna. Az egész lényemet magadhoz láncoltad, és tudtam, millió meghitt, szép emlékeket szeretnék veled megélni.
Emlékszel arra is amikor este csak úgy kiböktem nálatok éjjel, amikor aludtunk hogy de jó lenne a feleségednek lenni ? Te pedig válaszoltál rá,nagyon jól tudod mit. Ez is egy fájdalmas dolog szakítás után. Amiben a legbiztosabb vagy, és nem debilségekből mondtad ezeket a dolgokat, hanem full komolyan. Minden csak fájni fog, és hazugsággá válik (a szakítástól való naptól).
Meg emlékszel arra is, amikor kicsit lebetegedtem otthon, és nem volt hangom ? Arra a délutáni alvásra, amit sosem gondoltam volna, hogy olyan érzésekkel, amik bennem kavarogtak, valaha átélek. Úgy törődtél velem, mint soha senki. Ezt nagyon komolyan mondom. Még mindig csak elképed a szám és nem tudom felfogni. Ha mondhatok valamit tökéletes pillanatnak az életemben, akkor ez volt az.
Karácsonyi vásár: boldog voltam, hogy eljőttél, de tudva azt, hogy lebetegedve jöttél, inkább kívántam volna, bárcsak otthon pihennél. Élveztem a szüleiddel is a napot. Plusz akkor ismerkedtem meg a tesóddal is. Egy ami fos volt, hogy családi ebéd közben megint full boldogan felhoztad őt, és elkezted mondani a dolgokat. Na mindegy...nyugtáztam azt is. Csak igy bennem volt... jó és most mit kezdjek vele.
Majd jött a kiborító vizsgaidőszakom, ahol akkora szorongás és pánik kapott el, hogy napokig csak bőgtem, vagy a wc-be mentem és ott voltam, amíg meg nem nyugodtam. Nem csak a vizsgák miatt, jobban érted aggódtam, plusz azért is, mi lesz velünk a jövőben.
Akárhányszor utaztam vissza a koliba ezekben a hónapokban, csak sírtam egész úton, és utáltam, hogy vissza kellett jönnöm.
Lassan jött a karácsony. Buzgóan, mint egy izgatott kiskutya tervezgettem, mit fogok neked adni. Az emlékkönyv volt a legjobb választásom. De gondoltam ez még kevés lesz, ezért vettem még hozzá pár dolgot. Igen..azt a teát..amiről mondtam..hogy..ne...edd..meg..a..szárított...bogyókat...mert...rossz..vége..lesz...ugye? Tudom hogy azt a másikat csak azért se fogod elfogyasztani, s azért kínáltál vele annyiszor, mert csak a hányinger fog el tőle...baka...
Életemben nem voltam ennyire büszke, mint erre az emlékkönyvre. A miénk volt, és imádtam, hogy imádtad. Belegondoltam, hogy minden évfordulóra kapsz egyet tőlem, vagy csinálunk egyet közösen. De ezt a hagyományt meg akartam tartani..magunknak. Itt most attól félek, amennyire neked ez megtetszett, a következő bnőddel együtt bevezetteted ezt a dolgot.
Decemberben az állapotod egyre rosszabb lett. Megint jött nálam ez az self hate, hogy nem tudok melletted lenni, és ápolni. Pedig mennyire ott szerettem volna lenni. Aztán nagynehezen eljutottam hozzátok. Ezt is elbasztam, mert vihettem volna neked több minden finomságot meg dolgokat, amit anyum mondott. Egyre jobban csak aggódtam érted, amikor az orvosok is azt mondták, hogy rosszabb lett az állapotod. Valahogy még ekkor sem akartad elmondani nekem az igazat, hogy az eredményed rosszabb lett. Apu mondta nekem később aztán. Pedig kérdeztem mi volt az orvosnál meg minden. Ezt letudom azzal, hogy talán nem akartad, hogy jobban aggódjak érted.
Idővel az állapotod jobb lett, és sikerült együtt szilveszterezni. Ezzel is egy álmomat váltottad valóra. Köszönöm, hogy veled lehettem.
