#parlament

Odkrywając serce Oslo! Stortinget – majestatyczny budynek norweskiego parlamentu, historia w każdym kamieniu, a nad nim dumnie powiewająca flaga. Idealne miejsce na spacer, chwilę refleksji i podziwianie pięknej architektury! Kto był, ten wie, że to jedno z must-see w Norwegii!

Norwegia skrywa niesamowite miejsca, które zapierają dech w piersiach! W tym odcinku zabieram Was do Parku Vigelanda w Oslo – jednego z najbardziej niezwykłych parków rzeźb na świecie! To, co tam znalazłem, totalnie mnie zszokowało! Ale to nie koniec mojej podróży po stolicy Norwegii! Zwiedzam Oslo, odkrywając jego najważniejsze atrakcje: Pałac Królewski, budynek Parlamentu i klimatyczne uliczki miasta. Jeśli marzycie o podróży do Norwegii lub po prostu chcecie poczuć skandynawski klimat – ten odcinek jest dla Was!

Magyar Péter holnap – május 9-én, Európa-napon – teszi le az esküt Magyarország miniszterelnökeként, miután legyőzte Orbán Viktort, véget vetve ezzel tizenhat évnyi Fidesz-uralomnak.

Már hivatalba lépése előtt Olaszországot választotta első nemzetközi állomásának, hivatalosan a Riviéra Nemzetközi Filmfesztivál miatt, ahol levetítették politikai felemelkedéséről szóló dokumentumfilmet, de egy negyvenperces találkozó miatt is a Palazzo Chigiben Giorgia Melonival, Orbán Anita leendő külügyminiszterrel.

Stefano Bottoni, a Firenzei Egyetem közép- és kelet-európai történésze elmagyarázza, miért nem véletlen Olaszország választása: miután hetekig Róma a választások utáni kapcsolatokban háttérbe szorult, a Melonival folytatott találkozó azt jelzi, hogy az olasz jobbközép pragmatikusabb szárnya – amely közel áll az EPP-hez és az euroatlanti érzelmeket vallja – fölénybe került a korábban nyíltan Orbánt támogató szuverenista szárnyal szemben.

Bottoni kiemeli a jelenleg alakuló kormányban tapasztalható jelentős diszkontinuitást: erős női jelenlét a csúcson – külügyminiszter, igazságügyminiszter és a parlament elnöke –, valamint egy teljesen új uralkodó osztály.

Bottoni elemzésének legeredetibb aspektusa azonban a Tangentopolival való párhuzam: a magyar átalakulás jobban hasonlít az 1992-93-as Első Olasz Köztársaság végére, mint az 1989-es közép-európai forradalmakra.

Mint akkor, a központi kérdés nemcsak a jogállamiság helyreállítása, hanem az államkasszából ellopott és a Fidesz-rendszer oligarcháinak juttatott több tízmilliárd euró visszaszerzése is.

Szenzációs jogi eljárások várhatók a következő napokban és hetekben.

Egyes oligarchák már megpróbáltak megbocsátást nyerni azzal, hogy vagyonuk egy részét felajánlották az államnak – az ajánlatot elutasították –, ami a Fidesz választási bukását követő pánik jele, amelyet Bottoni véglegesnek nevez: nem átmeneti vereség, hanem egy majdnem negyven évvel ezelőtt kezdődött politikai történet vége.

Orbánnal kapcsolatban Bottoni egyértelmű: lemondott parlamenti tagságáról – ez 36 év után először történt meg –, és politikai lehetőségei gyakorlatilag kimerültek.

Az Európai Parlamentben való hely lehetősége kivitelezhetetlennek tűnik, míg egy informális menedékjog az Egyesült Államokban Trump uralkodásának időtartamától függ.

Orbán jelenleg eltűnt a közéletből: nem ad interjúkat, nem posztol a közösségi médiában, és nem tartotta meg szokásos péntek reggeli rádióadását – amely az utolsó leköszönő miniszterelnökként.

Bottoni úgy véli, hogy Orbán és a Fidesz-vezetés nagy része olyan kilépési stratégiát keres, amely nem eredményez bírósági vizsgálatot.

A nemzetközi újrapozicionálásról: az új kormánynak sürgősen szüksége van a Brüsszel által három évre befagyasztott, körülbelül tízmilliárd eurós NRRP-alapra, amelynek technikai határideje már május végén és augusztus végén van.

A Washingtonnal való kapcsolat pragmatikus lesz, elsősorban az energiára összpontosítva – Magyarországnak 2027-re diverzifikálnia kell orosz függőségét –, valamint a nyugati befektetői közösség újjáélesztésére, amely Orbán utolsó éveiben kezdte elhagyni az országot.