Egy gondolat bĂĄnt engemet:
Ăgyban, pĂĄrnĂĄk közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virĂĄg,
Amelyen titkos féreg foga råg;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszĂĄl,
Mely elhagyott, ĂŒres szobĂĄban ĂĄll.
Ne ily halĂĄlt adj, istenem,
Ne ily halålt adj énnekem!
Legyek fa, melyen villĂĄm fut keresztĂŒl,
Vagy melyet szĂ©lvĂ©sz csavar ki tövestĂŒl;
Legyek kĆszirt, mit a hegyrĆl a völgybe
Eget-földet rĂĄzĂł mennydörgĂ©s dönt le... Â
Ha majd minden rabszolga-nép
JĂĄrmĂĄt megunva sĂkra lĂ©p
Pirosló arccal és piros zåszlókkal
Ăs a zĂĄszlĂłkon eme szent jelszĂłval:
âVilĂĄgszabadsĂĄg!â
S ezt elharsogjĂĄk,
ElharsogjĂĄk kelettĆl nyĂșgatig,
S a zsarnoksĂĄg velök megĂŒtközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vĂ©r ki szivembĂŒl,
S ha ajkam örömteli vĂ©gszava zendĂŒl,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ågyudörej,
S holttestemen ĂĄt
FĂșjĂł paripĂĄk
SzĂĄguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. Â
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ĂŒnnepĂ©lyes, lassu gyĂĄsz-zenĂ©vel
Ăs fĂĄtyolos zĂĄszlĂłk kisĂ©retĂ©vel
A hĆsöket egy közös sĂrnak adjĂĄk,
Kik érted haltak, szent vilågszabadsåg!