#orevtege

Én: jó hosszú emailt írok a cukrászda kapcsolattartási címére, leírom a preferenciákat, kérdéseket teszek fel, stb.

Tulaj válaszol 2 percen belül: :) persze, lehet rendelni :) ennyibe kerül :) ha megfelel

Én, örülök, mint majom a farkának: Elfogadom az ajánlatot, szeretném megrendelni a tortát. Hogy tudom majd átvenni?

Tulaj fél percen belüli válasza: :)

Én:

Eleve mintha kerülne. Mi többször áthívtuk őket a párjával, vagy egyéb programot beszéltünk meg, pl kirándulás. Semmi nem lett belőle.

Sokat dolgoznak, meg aktív hobbijaik vannak. Ez tök oké, hogy nem mindenre és mindenkire jut idő. Ezt értem. Csak elvileg kedveljük egymást... 😅 És fél órára lakunk egymástól.

Mikor bejelentettük a családtagoknak, hogy babánk lesz, annyit írt: "gratulálok, most rohannom kell!" És eltűnt több hétre.

Ok. Az ilyet amúgy is utálom. Írj akkor, mikor ráérsz....

Mikor kiderült a neme, csatoltam egy UH képet is az üzenethez és, hogy mi lesz a neve a leendő unokahúgnak. Azt hittem, valamennyire érdekli majd.

Nővérem írta, hogy szép név, majd rögtön privátban közölte, hogy milyen tartós fogamzásgátló műtétet csináltak nála nemrég.

: l

Már bocs, de épp a születendő gyerekem miatt örömködök. Meg úgy voltam vele, hogy az embereket általában érdekli egy új családtag híre. Erre még csak meg se kérdezi, hogy hogy vagyok, a babát is lefossa. Hónapokig ghostingol majd az én jóhírem alatt jelenti ezt be... "Ó, gyereked lesz? Én meg csírájában fojtom el az ilyesmit." jelleggel. Kb. Ilyen érzés lehet, mikor elbassza valami részeg rokon az esküvődet.

Amúgy se hiszem, hogy ehhez olyan sok közöm lenne. Tudom, hogy nem akarnak gyereket vállalni. Erről már beszéltünk párszor. Szuper. Jó, hogy tudja, mit akar. Én abszolút megértem és támogatom a döntését. Nem való mindenkinek gyerek.

Azért is esik ez most rosszul, mert az unokaöccséért oda meg vissza van. Azt gondoltam, hogy fogja érdekelni a baba. Mégse csak egy random kolléga vagyok, aki a munkában odatolja a gyereke képét elé.

Anyós felhív, hogy hogy vagyunk. Majd játékosan/burkoltan megfenyeget, hogy "Aztán, vigyázz az unokámra!"

Anyósomék 1 év után méltóztattak meglátogatni minket az új lakásban. De ez is kérdőjeles volt majdnem az utolsó pillanatig, mert mindig kitaláltak valamit, ami meggátolta, hogy jöjjenek. Egyértelműen hallattszott, hogy nem akarnak jönni. (Persze mi betegen is kötelesek vagyunk menni hozzájuk vagy ha nem, évekig hallgathatjuk a szitkokat.)

Kb. 1-2 órát töltöttek itt, aminek a nagy részében ettünk. Amúgy megdícsérték a lakást (két burkolt fikázás között), kipanaszkodták magukat, húztak haza.

Ma anyám benyögte, hogy ő is találkozni akart volna velük, mert utoljára az esküvőn látták egymást. 1 hete tudta, hogy jönnek. 1 nappal az esemény után szól, hogy jött volna. :D hát beszarok

Ez nem egy összacsaládi banzáj volt, csak megnézték, hogy hol él a fiuk. Amúgy minden egyébre fostak a lakáson meg a kaján kívül.

Anyám SOHA nem hívta meg anyósomékat magához, mert utál vendégvárást rendezni. Anyósomék SOHA nem invitálják őt, mert utálnak mindent, ami él és mozog. Rajtunk keresztül se próbáltak kapcsolatot teremteni egymással.

Anyám a féltestvéreimmel NEM tartja a kapcsolatot, pedig időnként elmondja, hogy úgy nevelte őket, mint a sajátjait, mikor az anyjuk részegen fetrengett és nem tudott vigyázni rájuk. De azokkal a rokonokkal, akikkel egész életében ha 5 órát beszélt, velük jujj de akar kapcsolatot. És milyen undokok vagyunk, hogy távol tartjuk őt tőlük.

Anyám egyébként a lábtörlőnél tovább nem hajlandó bejönni az otthonunkba. Oda is csak olyan arccal, mint akinek kihúzták a fogát.

Mindig mindennek róla kell szólnia. Most vagy az anyósék házában való üdülésre pályázik, vagy engem akart felhúzni, hogy ordítsak vele anyák napján, és elpanaszolhassa mindenkinek az egész városban, hogy milyen rossz gyereke vagyok én neki. (Vagy mindkettő)

Anyám: nagyon örülhettek a szomszédok.....