#notwitch

Nem vagyok boszorkány, papírom van róla. Pár napja megmértek az Oudewater-i boszorkánymérlegen, amit a XV. századtól hivatalosan is ezzel a céllal használtak - ha megfelelő volt a súlyod (merhogy csak az repül, aki szinte súlytalan...), akkor nem küldtek máglyára. Érdekes élmény, de nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e. Szeretem azt gondolni, hogy van némi varázserőm, de közben az is eszembe jutott, hogy végülis jó hír lett volna ez annak idején, mert így nem haltam volna bele a kíváncsiságomba és a női bölcsességembe. Vagy abba, hogy valamelyik "jóindulatú" szomszédom megvádol, mert növényeket füstölök, gyógyítok, vagy mert egy vörös folt van a derekamon születésemtől fogva. Mindig is odavoltam a varázslós, boszorkányos történetekért, de sohasem értettem, miért kell egy varázserővel bíró nőt ronda, fogatlan, gonosz szipirtyóként beállítani? Hisz tagadhatatlanul ott van minden nőben a varázserő. Miért kellett ijesztőnek láttatni ezt az erőt, és több tízezer embert kivégezni miatta? Hisz ha jobban belegondolok, az ókori istenek és istennők papnőitől kezdve a javasasszonyokon, és az urbánus természetgyógyászokon át mind ugyan azzal az energiával dolgozunk még ma is, és a felkínált lehetőségekért adunk hálát nap mint nap. Persze, ki hogy. Én így. Általában úgy ébredek, hogy visszahívom az álmot, amit az éjjel láttam, és lejegyzetelem. Biztos jó lesz még valamire - ez többször bebizonyosodott. Nyújtózkodom - imádom, hogy valaki ezt ágyban jógának nevezte el! Megfőzöm a magam kis gyógyteáját - épp, amihez kedvem van, mert nagy a teaválaszték - évekig dolgoztam teaházban, nem tudok csak két teával a polcon élni... A szobámban keverek egy füstölőt - eltervezem, mire lesz szükségem aznap - ezek alapján kerülnek elő a növények és gyanták és a felajánlások, majd a kellemes illatban belekezdek a napi munkámba. Általában délelőtt, de van, hogy délután is érkezik valaki egy shiatsu kezelésre. Két órán át tökéletes koncentrációban csak vele vagyok, és persze titokban magammal is, mert a nélkül nem is esne jól shiatsuzni. Ilyenkor is gyógyulunk, mindeketten, magunktól, egymástól. Újra előkerülnek a gyógynövények, a gyógyító táplálék, és a mozgás - ami vagy formát ölt, mint Do-In vagy jóga, vagy szabad táncra inspirál. Majd írok, jegyzetelek, készülök a következő előadásomra, vagy a női körre, melyet minden hónap Újholdjával szervezek - vagy egyedül, vagy körben, de mindig megünneplem. Ahogy a Teliholdat is. Ilyenkor előkerülnek a kártyák és kristályok is.