#notjustuseless

Gyerekként imádta, amikor a mamájával nyaranta kristálycukorral megszórt citromot nyalogattak, kedvenc budapesti pillanata Hop-On, Hop-Off buszon utazni egy kedves ismerőssel, amikor épp senki sem figyel, a végtelenségig kiszívja a lerágott főtt kukorica levét, egyszer Lisszabonban előzetes szörfoktatás nélkül ment be a nagy hullámok közé...

As a child, she used to lick sugar coated lemon with her gran, her favorite Budapest moment is when she was on the Hop-on Hop-Off bus with a dear friend, when nobody is looking she sucks out all the juice of the gnawed boiled corn, once in Lisbon she went for the big waves without taking any surf classes beforehand...

Kata asztala./Kata’s table.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Mostanában kezdtem megtapasztalni - amit a szabadúszók többsége biztosan átérez -, hogy alig van lehetőségem úgy igazán, önfeledten alkotni. Az időm legnagyobb részét a marketing- és üzleti stratégia tervezése, illetve az adminisztratív jellegű munkák töltik ki. Így ha végre valami kreatív ponthoz érek a projektjeimben, ugrálok örömömben (néha szó szerint) és csinálom. Ha mégis elakadok, futni megyek vagy utazom. Igyekszem minél több ingernek kitenni magam - az általában segít tovább lendíteni minden típusú elakadáson.

Lately, I started to experience -what most of the freelancers experience as well - that I can’t really create freely. Most of my time is consumed by marketing -business strategy planning and administrative work. So, when I finally get to the creative part of my projects, I jump up and down in happiness (sometimes literally), I just go for it. Even if I get stuck, I go for a run or I travel. I try to expose myself to various impulses - this usually helps me to get through any type of blocks.

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/Who sees your work first? Szinte csak kreatív területen tevékenykedő barátaim vannak, ezért valahogy automatikusan először mindig őket találom meg ezzel.

I almost only have friends also working in creative fields, so automatically I go to them first.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Elég sok van, nem tudnék egyet kiválasztani. Imádtam például nyaranta anyukámmal vidékre menni, ahol a mamám kertjében zsenge zöldborsót rágcsáltam vagy a másik mamámmal „fekete-fehér-igen-nem”-et játszani, miközben kristálycukorral megszórt citromot nyalogattunk, ráugrani a „pukkanóra”, amikor apa halat pucolt vagy a tátika virágját tátogtatni.

I have quite a few, I couldn’t choose a single one. I used to love to go for holidays on the countryside with my mother, where I ate fresh green peas in my grandmother’s garden, or to play ‘black-white-yes-no’ with my other grandmother, while we were licking sugar coated lemons, to jump on air bladder, when my father cleaned fish or to open up the flowers of snapdragons.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Mondjuk arról, hogy jókat nevettek velem, meg hogy, amit kitűztem célul, azt elértem.

Maybe that they could have good laughs with me, and that I reached every goal that I set for myself.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Szívószálat (nevet). Illetve mindenféle más anyagot, amit aztán eredeti funkciójától eltérően használok újra fel.

Straws (she laughs). And all different kinds of materials which then I later use in a completely different context opposed to what it was created for.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Városnézés a Hop-On, Hop-Off buszon egy kedves ismerőssel.

Sightseeing on the Hop-On Hop-Off with a dear friend.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit you do when nobody is watching? Az asztalnál felhúzott lábbal enni vagy a lerágott főtt kukorica csőből kiszívni a végtelenségig a levet - elég kiábrándító látvány lehet, de ha egyedül vagyok, néha hajlamos vagyok csinálni.

To eat at the table with my feet on the chair, or to suck out all the juice from the gnawed boiled corn - it must be a disappointing sight, but when I am alone, I tend to do it anyways.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Lisszabonban szörfoktatás nélkül bemenni a nagy hullámok közé szörfözni. Az azért elég meredek volt.

In Lisbon, I went in the big waves without taking any prior surf. That was scary.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor! Balatonedericsen volt szőlőse a papámnak. Már egészen pici gyerekként kiszimatoltam a pincében a bor illatát. Szüretkor én is lelkesen gyűjtöttem a szőlőt a kis puttonyban, mezítláb tiportam a szőlőszemeken és mustot vedeltem (nevet).

Wine! My grandfather had a vineyard in Balatonederics. As a small child, I already sniffed out the scent of wine in the wine cellar. During harvest, I was eager to collect grape in my little basket, I was stepping on the grapes with barefoot and I was drinking grape juice (she laughs).

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Kutya - azért mert, hűségesek. Bár azt szoktam mondani, hogy - épp úgy, ahogy az embereknél - úgy igazán, kutyából is csak a jó fejeket bírom.

Dog- because they are loyal. But I usually say that- the same way as with humans - I only like dogs with good personalities.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Igazi hedonista bika vagyok - egy jó gasztronómiai élmény mindig fel tud tölteni. Főleg, ha van mellé jó társaság is.

I am a true hedonist Taurus - a good gastronomical experience always recharges me. Especially when the company is good as well.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Remélem, még ezen a bolygón.

I hope I will still be on this planet.

Kedvenc étel?/Favorite dish? Boszorkánytál és halászlé. Mindkettőt apukám csinálja a világon a legjobban.

„Ragoût  de Sorciére” and fish soup. My father makes the best of them both in the whole world.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Tavasz. Nem rajongok a végletes időjárásért. Az első igazi napsugarak beköszöntével az emberek is kivirulnak, újra lehet hallani a madarakat és mászkálni a természetben anélkül, hogy fáznál vagy megsülnél.

Spring. I don’t like extreme weather. Along with the first true rays of the sun people also blossom, you can hear the birds again and you can walk around in nature without being cold or too hot.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Hangulatember vagyok és sokszor heves vérmérsékletű, ezért sokan nem is tudnak hova tenni. A legtöbb jelenlegi barátom flegmának vagy flúgosnak gondolt első pillantásra, aztán szépen lassan kiismertek és rájöttek, hogy tulajdonképpen nem is vagyok olyan rossz fej, mint ahogy az elsőre tűnt.

I am a moody person and my temper is often intense, due to this a lot of people don’t know how to deal with me. Most of my current friends thought of me being phlegmatic and crazy even, the first time they’ve met me, then later they got to know me and realized that I am not as bad as they initially thought.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Van egy konkrét kiforrott koncepció a fejemben, ami hangokkal/zenével kapcsolatos, de erről inkább nem akarok spoilerezni, amíg nincs belőle kézzel fogható eredmény (mosolyog).

I have a specific, mature concept in my mind related to sounds/music, but I would not like to spoiler it just yet until there is no solid result (she smiles).

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give only one piece of advice to others, perhaps beginner talents, what would that be? Legyen humorérzéke.

Have a good sense of humor.

--------------------------------------- NÉVJEGY - Huszár Katalin:

„1992 májusában, Vas megyében születtem és nőttem fel. Egészen pici koromtól fogva vonzottak a különleges struktúrák, különböző felületek és a bőr, mint anyag. Így aztán a pályaválasztásnál a bőrművességet választottam. Az alap diploma megszerzése után, a MOME textiltervező képzésén anyagkísérletezéssel kezdtem el foglalkozni. Volt szerencsém Észtország fővárosában, Tallinnban tölteni egy fél évet az Erasmus program keretein belül, ahol különféle műanyagokkal kísérleteztem. Nagyjából ekkor kezdődött a szívószálakat újra felhasználó, „notjustuseless” projektem is, amin jelenleg is dolgozom. A mesterdiploma megszerzése után aztán Portugáliában töltöttem egy teljes szakmai évet. Tavaly április óta pedig újra Budapesten élek. A végzettségeim ellenére, nem tartom magam sem kiegészítő tervezőnek, sem textiltervezőnek. Ha definiálnom kellene magam, talán inkább az anyagtervező szót használnám. Szabadidőmben is imádom az új, innovatív anyagokat tanulmányozni és elgondolkodni ezek felhasználási lehetőségein.”

„I was born in May 1992 and raised in Vas county, Hungary. Since I was a very small child I was attracted to special structures, different kind of surfaces and leather. So, when choosing a profession I chose to be an accessory designer. After achieving my BA diploma, I started to deal with material experimentation at the textile department at MOME (Moholy-Nagy University of Art and Design). I had the chance to spend half a year in the Estonian capital, Tallinn as an Erasmus student,  where I was experimenting with different kinds of plastics. Approximately this was the time when my ‘notjususeless’ project began, where I reuse straws and I am still working on this even today. After achieving my Master’s Degree I spent a whole professional year in Portugal. Since last   I live in Budapest. In spite of my education, I consider myself neither an accessory designer nor a textile designer. If I would have to define myself, maybe I would prefer to use the word: material designer. In my free time, I love exploring new, innovative materials and think about the possibilities within them.”