Vajon... Vajon ő szeret?

Előttem végzős, mögöttem senki, felettem semmi, alattam semmi. Soraimon gondolkodom, valóban egy senki vagyok. Semmi poraiban senki, le se merem nyelni. Le se merem lenyelni Könnyeimet mar nem Kimentek enni Kell egy jó hárem. Belsőmet marja bánatom Milessz itt velem Inkább külső, mint belső fájdalom Vágások térdemen.. Nem veszel észre, Letagatsz, bántassz Ezért sebes lelkem Mire mindenki rábasz. Nincs pénzem innom Csapvizet ki nem állom Csakúgy, mint a családom Ki kell mennem hánynom. Fejfájás gyötör szüntelenül, Gyermekek arcán fájdalom ül, Nem értik mi ez a fekete stílus. Ez nem stílus!   Csak a szemem ég ki, A világos színektől. És már fekete a lelkem A sok szenvedéstől. Nem akarok élni! Tudom nagy szavak, fiatalon. Meg akarok égni! Bár már cigivel, megégettem a karom. Meg akarok válni külsőtől, ismerősöktől, Nincs időm várni, Már mindenem fájlalom.