#nichiblog

Senki sem értheti meg, hogy valójában mit érzel. Elmondhatsz nekik mindent, az életed történetét, leírhatsz minden apró érzést és részletet. De még így sem lesz elég a megértéshez.

Nem ismered a fájdalmat, amíg a tükörbe nem nézel, könnyek patakzanak az arcodon, és könyörögsz magadnak, hogy csak kapaszkodj még és légy erős. EZ a fájdalom.

szoval en regebben ugy 20 evvel ezelott ville valo-t meg laurit rajzoltam, gifeket csinaltam meg html szerkesztovel blogokat gyartottam. most meg nem tudok ekezettel irni, mert keresgelnem kell a betuket. bocsi ha ekezet nelkul irok. jo latni azert, hogy tumblr-on meg megvan a vibe, amit a regi internet adott.

Május vége van, de a brit égbolt megint eldöntötte, hogy ma ösz van. Úgy érzem a tavasz tényleg csak egy legenda ezen a szigeten. Csak egy pillanat amikor csend van és friss levegö, és újra nyitott ablaknál gépezhetünk.

“My goal with whatever I’m working on , is to lose track of time.” – Ben Marcus

Sometimes you have to walk away and let Karma take over.