#nemadom

Júniusban egy új ügynökség egyszer csak felhívott, hogy 3 hétre lenne fixen munka Bromboroughban. Nem a legközelebbi hely ugyan, de nagy forgalomban is odaérek a 8:30-as reggeli kezdésre (2 óra alatt ugyan), szóval mondtam magamban, uccu neki. Egy fényképezéssel kapcsolatos dolgokat forgalmazó cég raktárában kellett pickelni, vagyis a megrendelést összerakni a vevőknek, és kellemes meglepődéssel vettem észre, hogy a hely kifejezetten szimpatikus, a csapat 98%-a angol, a hangulat mindig vidám, és tipikus angol munkamorál van, vagyis dolgozunk, de csak úgy, hogy jól essen, sok szünettel. 

Végre úgy éreztem, találtam egy helyet, ahol tudnék dolgozni minden nap anélkül, hogy buszbalesetet kívánnék magamnak reggelente, ahol mindenki kedves és beszédes, az angoltudásom fejlődik, a munka nem nehéz, és lehet közben beszélgetni. Természetesen tényleg csak 3 hétre kellett nekik ember, és utána nem hívtak többet. Ilyen az én szerencsém.

Július első hetében így 11 hónap után hazamentünk egy hétre az édesanyám 50. születésnapjára, és visszajőve abban a ruharaktárban kezdtem el pickerként dolgozni, ahová már régóta próbáltam bekerülni, mert sokan ajánlották. A munka nem volt túlságosan nehéz, de magas elvárásaik voltak, nagyon gyorsan kellett dolgozni, és én pedig nagyon magam alatt voltam.