#napidepi

hihetetlen, hogy a mai napig van aktualitása annak, amit egyszer még régen leírtam. kicsit félelmetes. de azért valahol megnyugtató is. hogy volt már ilyen, és kijöttem belőle.

Emlékszem, mikor apró kis részletekké vált körülötted az egész kép. Mikor már elhitted, hogy képtelen vagy egyben befogadni ezt a világot. Mikor már az arcodról leolvastam, hogy soha nem is hitted, hogy képes voltál rá valaha, vagy hogy a világ képes volt egyben bemászni a fejedbe. Nem akartuk elhinni, hogy csak fáradt vagy. Valahogy elviselhetetlen, nevetségesen egyszerű lett volna a gondolat, hogy azon az ezer fokon, amin működni tudtál, végül mégiscsak elégtél. Hogy nem megálltál, kuplung, fék, egyszerűen csak lassítás nélkül belerongyoltál a szakadékba, és most azokat a rongycafatokat szorongatod, amik maradtak. Hogy pont te. Hogy pont most.