#nagykovacsi

Piliscsaba -> Zsíros-hegy -> Hűvösvölgy: 30,5 km

Nagyon impulzív döntés volt részünkről csütörtökön, hogy szabit kérünk péntekre és megcsináljuk ezt a szakaszt. De hát olyan szép idő lett! És hétvégén más programunk volt, meg kellett tennünk!

Piliscsabára nagyjából 1 óra leérni a lakástól, úgy, hogy BKV és vonat is szerepel az utazási módok között. Míg Hűvösvölgyből egy és negyed óra hazaérni, csak BKV-val. Már megszokhattuk volna igazán, de annyira nehéz!

Tehát felpattantunk a Nyugatiban a vonatra, és 7-kor már kezdtük is. A temetőnél megtekintettük (a kék+ jelzés odavezet) Horváth József sírját, aki legelőször teljesítette az OKT-t 1952-ben. Nem semmi!

A városon átsétálva hamarosan le is tértünk a kékről, hogy egy részét a Kálvária-hegyen folytassuk. Azaz meredek kaptatás, miközben az út mellett megcsodálhatjuk Jézus szenvedéseit. Tuti nincs még egy vallás, ami ennyire a nyomorúságot helyezi előtérbe és a lelkiismeretedre hatva próbál beszippantani, mint a kereszténység.

Nem sokkal ezután megérkeztünk két sziklaformációhoz, előbb a Gomba- sziklát csodáltuk meg:

Majd az Ördög oltárához járultunk:

Innen tértünk vissza a kékre, és széles erdei úton haladtunk tovább a Kis-Szénás mellett, hogy végre, most először, meghódíthassuk testvérét, a Nagy-Szénást. Régóta kacérkodott már velünk, hívogatott, most végre megadtuk magunkat. Imádtam! Nézzétek, egyszerűen fantasztikus a panoráma, bár nem lehet visszaadni annyira így képekkel, szóval menjetek fel!

Leérve Nagykovácsiba is bementünk, ez rátett közel 4 km-t a távra; és amit már a Budai Zöld teljesítése óta tudunk, az tovább erősödött: nekünk itt kell élnünk. Annyira szuper kis falvacska, és burzsoá is, szinte csak új építésű házakat láttunk. Szóval kicsi az esélye, hogy összejön :) Ittunk egy kávét a Tandem nevezetű kis kávézóban, ami egy könyvtárban került kialakításra, beugrottunk a zöldségeshez, aztán visszasétáltunk a kékre. 

A Muflon-itató, ami egy kocsma, most zárva volt, péntekenként csak 5-kor nyit. Mindegy, múltkor úgyis kipróbáltuk már. Gyors pecsételés után folytattuk is utunkat a Remete-hegy felé, ahol a szép kilátás mellett egy barlangot akartunk megtekinteni, a Remete-hegyi kőfülkét. Hát el kellett engednünk, mert az hagyján, hogy iszonyat törmelékes, meredek oldalon kellett leereszkedni, de egy rész után járhatatlanná is vált, így mászhattunk vissza. Ha esetleg tennétek egy kísérletet, lentről próbáljatok meg feljutni a jelzetlen ösvényen, elvileg az járhatóbb odáig.

Viszont végre teljesült egy régóta dédelgetett vágyam, és megnézhettem/hallgathattam az Örkény-telefonfülkét. <3 Ez egy régi telefonfülke, ha felveszed a kagylót, Örkény Egyperceseit hallgathatod különböző színészek felolvasásában. Remeteszőlősön járva, semmiképpen ne hagyjátok ki!!

“Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát. Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.“

Részlet a “vidám” Végzet című egypercesből. :)

A Remete-barlangot ezután meg tudtuk nézni, meglepően nagy, nem is gondoltam. Nevét egy pálos rendi remetéről kapta, aki ide költözött, és ez a környék egyik legismertebb barlangja.

Utána egyszer csak beértünk Pestre! Azaz Máriaremetére, ami az utcatáblák szerint a II. kerülethez tartozik. Egyből vége is lett a nyugalomnak, főleg így péntek délután. 

Hűvösvölgyben a Gyermekvasútnál zártunk. Itt van egy kis múzeum is, amit, ha szerencsénk lesz, következő alkalommal jól meg is nézünk.