Az utóbbi egyre súlyosabb kérdés, mivel érzékelhetően nő a megújulónak minősített biomassza energetikai célú felhasználása. Ez önmagában nem is lenne ördögtől való dolog, ha mezőgazdasági hulladék, illetve az erdészeti apríték elégetését jelentené, de a gyakorlatban egyre inkább a védett erdők kivágása zajlik azért, hogy a faanyag aztán rendkívül alacsony hatékonyságú, egykor jellemzően szénfelhasználásra tervezett erőművekbe kerüljön. Míg a lakossági tűzifa-felhasználás, kisebb hullámzásokkal, évtizedek óta állandó, az energetikai célú faanyag-felhasználás egyre növekszik, mivel ezeknek az erőműveknek az átállítását a kormány sok milliárdos dotációkkal támogatja.
A biomassza energetikai célú felhasználása a WWF Magyarország kutatása szerint egyszerre rendkívül kevéssé hatékony és rendkívül nagy ökológiai károkat okoz:
Minden második fát azért vágnak ki az országban, hogy hőt vagy villamosenergiát állítsanak elő.
Az erre a célra elhasznált fák 60 százaléka értékes erdőkből származik.
Már minden ötödik kivágott fa biomasszaerőműbe kerül.
Az ilyen erőművek éves, összesített hatásfoka alig 40 százalékos.
A villamosenergia-fogyasztás alig 2,7 százalékát adja az így előállított energia.
A számok együttesen azt a képet adják ki, hogy az ország energiatermelésében gyakorlatilag jelenéktelen tételt óriási környezeti károk árán állítjuk elő, miközben ez a 2,7 százalék nyilvánvalóan kiváltható lenne akár más, jóval kevesebb kárt okozó megújuló energiával, vagy akár még egy korszerű földgázerőművel is. A számokat tovább fogja rontani, hogy kilenc év szünet után tavaly év elején az egykori oroszlányi szénerőművet is újraindították biomassza erőműként; ez még a fenti adatokban nem jelenik meg, de borítékolható, hogy a Dunántúl védett erdeinek jelentős része az itteni kazánokban végzi.
