#miastella

Egy év, amelyben nem foghattam meg a kezed,

mégis úgy érzem,

mintha az ujjaid régóta az enyémek között pihennének.

Egy év,

amelyben nem nézhettem a szemedbe,

mégis megtanultam olvasni a lelked minden rezdüléseiben.

Azt mondják,

két ember akkor találkozik,

amikor eljön az ideje.

De mi már annyiszor találkozhattunk volna.

Ugyanazok az utcák…

ugyanazok a városok…

ugyanazok a pillanatok…

és mégis idegenek maradtunk egymásnak.

Mintha a sors mindig csak egyetlen lépést kért volna tőlünk,

amit nem te, hanem én.. elszalasztottam..

Talán láttalak.

Talán elmentél mellettem.

Talán ugyanabban a percben nevettünk,

csak még nem tudtuk,

hogy egyszer ugyanaz lesz a szívünk otthona.

Aztán egy nap

nem a tekintetünk,

hanem a szavaink találtak egymásra.

És azóta…

minden betűd egy ölelés,

minden üzeneted egy hazatalálás.

Nem tudom,

hogyan lehet valakit ennyire szeretni,

akit még soha nem érinthettem.

Mégis szeretlek.

Nem a távolság ellenére.

Hanem azon keresztül.

Mert minden nap bebizonyítottad,

hogy a szerelem nem kilométerekben,

hanem szívdobbanásokban mérhető.

Láttalak sírni.

Láttalak nevetni.

Láttalak összetörni.

Láttalak újra felállni.

És minden alkalommal

egyre jobban beléd szerettem.

Nem azért,

mert hibátlan vagy.

Hanem azért,

mert minden sebeddel együtt te vagy az,

akit a Jóisten nekem mutatott meg.

Hiányzol.

Nem úgy,

ahogy hiányzik valaki,

aki messze költözött.

Hanem úgy,

mint a levegő annak,

aki túl sokáig tartotta vissza a lélegzetét.

Annyiszor elképzeltem már,

hogy végre ott állsz előttem.

Nem futnék el..

Nem mondanék nagy szavakat.

Csak odalépnék hozzád.

Óvatosan.

Mintha attól félnék,

hogy felébredek ebből az álomból.

Átölelnélek.

Olyan csendben,

hogy a világ is megállna körülöttünk.

A homlokodat az enyémhez érinteném,

és csak ennyit suttognék:

„Itthon vagyok.”

Mert nekem nem egy hely az otthon.

Hanem te.

Szeretnélek úgy szeretni,

ahogy még senki.

Nem hangos ígéretekkel.

Hanem azzal,

hogy minden reggel téged választanálak.

Újra.

És újra.

És újra.

Tudom,

hogy az élet most más lapokat osztott nekünk.

Tudom,

hogy vannak köztünk falak,

amelyeket nem lehet puszta szerelemmel ledönteni.

De azt is tudom,

hogy vannak érzések,

amelyek nem azért születnek,

hogy elmúljanak.

Hanem azért,

hogy örökre nyomot hagyjanak bennünk.

Ha egyszer mégis úgy dönt a sors,

hogy egymás mellé ültet minket,

én nem fogom kérdezni,

miért kellett ennyit várni.

Csak megfogom a kezed.

És hálát adok minden elmulasztott találkozásért.

Mert akkor már tudni fogom,

hogy minden kerülőút csak azért volt,

hogy végül hozzád vezessen.

És ha egyszer megkérdezik tőlem,

mi volt a legszebb történet az életemben,

nem egy várost mondok.

Nem egy napot.

Nem egy dátumot.

Csak egy nevet.