#meikawa

Sokan ódzkodnának felvenni férfiként egy női darabot, vagy éppen fordítva. A MEI KAWA pontosan ezzel kísérletezve vállalta magára a magyar uniszex divat előfutárának szerepét. Ám úgy tűnik, a mai napig egyedülálló módon használják ki az uniszex darabok iránti szükségletet a magyar divat piacán. Kasza Emesével, a márka alapítójával beszélgettünk a Flat Lab-ban, season openingjük alkalmából.

Mivel foglalkozol egészen konkrétan?

Férfi, női , uniszex ruhákat készítünk, ezek mellett jelmezt is tervezek, de mondjuk az nem MEI KAWA.

Hogy jött létre a márka?

Hosszú folyamat volt. Volt egy előző márkám, ahol női vonalat vittünk, de jött bele egyre inkább a férfi is. Majd az abbamaradt, de tudtam, ha megcsinálom a következő márkámat az férfi ruhákkal lesz kapcsolatos. Aztán ebe meg egyre inkább jön be a női, szóval pont fordítva, így lett uniszex. Ebben vagyunk mások a többi ruhamárkától.

Milyen egy ideális MEI KAWA vásárló?

Olyan valaki, aki fogékony az apró mozzanatokra, minimal, basic ruhatárat szeretne. De inkább művészet, vagy kreatív iparággal foglalkozó emberek vásárolnak, ez mára már kialakult nagyjából.  

Régebben a külföldi piacra terveztél, ez változott?

Hát sajnos nem. Persze örülök, hogy ha vannak magyar vásárlóim. Alapvetően nagyon kicsi az a bázis, akire itthon számíthatnék, nincs is most erre energiánk, hogy rájuk fókuszáljunk. Azt vettem észre, hogy azzal, hogy külföldi piacra orientálódok, vonzok be magyarokat is.

Félő, hogy ha egyre nagyobb piacra terveznél, elmainstreamesedne a márka?

Igen, meg ha belegondolunk: a magyar piac miatt nem fogom elmainstreamesíteni… Nyilván figyelem a vásárlóimat, melyik termék megy jobban, mi érdekelné őket, de ügyelek arra, hogy megtartsam azt a vonalat, amit eredetileg képviselek.

Honnan meríted az inspirációd?

Sok felől. Mivel jelmezt is tervezek, sokszor el merülök egy-egy témában. A zene és az építészet inspirál a leginkább, mióta tervezéssel foglalkozok. A diplomamunkámat is ebből készítettem.

Ha jól tudom, te is a Moholy-n végeztél. Szerinted kijött onnan egy generáció, nemzedék, akik lerakták a magyar divatszcéna alapköveit?

Igen, Dévényi Dalmával együtt kezdtem. Nekem ez már a második márkám, igazából tényleg egy kupacban ott voltunk. Nem könnyű itthonról nagyot robbantani, ha már be van járva egy út, ezt az újakra értem. Anno nem volt internet, a nyomtatott sajtónak nagyobb értéke volt.

Alkalmazkodtatok ehhez?

Persze, figyeljük a trendeket.

Mit kell tudni az új kollekcióról?

Aminek nagyon örülök, hogy két kollaboráció is létrejött. Szőke Gergely grafikái, firkálmányai jelennek meg a ruhadarabokon. A másik, a Nemes Márton alkotta installációk, aminek itt a change roomban is látható, a kollekció fotózása során ezek adták a fő témát. Igazából e kollekcióból született meg ez a mű, és ezen dolgozik tovább.

Inkább ez jellemző a magyar piacon, mint a konkurensi viszony?

Van ez is, az is. Emberekből vagyunk, vannak számomra szimpatikus tervezők, meg olyanok is, akik nem annyira. Jóban vagyok pár tervezővel, kísérjük egymás sikereit, és örülünk egymásnak. A magyar piac eléggé túltelített. Olyan pörgő világban élünk, hogy a másik sikereiről csak a közösségi médiából értesülünk, csak a végkimenetelt látjuk. Ez egy zsákutca, mert lehet irigykedni ezekre a sikerekre, de a médiából nem derül ki, milyen nehéz út van egy-egy siker mögött. A felületeden nyilván csak a pozitívokat osztod meg.

Mik a tervek a következő időszakra?

Hát, erősíteni a márkát. Sajnos csak kis lépésekben tudom, de szezonról szezonra mindig fejlődünk. Nem mondanék semmilyen grandiózus tervet a jövőre. Inkább a jelmeztervezés gyűrűz most be, egyre nagyobb projekteket vállalok el. Próbálok egyensúlyt teremteni a márka és a jelmezek között.

Divattervezőnek lenni, talpon maradni a divatiparban csak kellő mértékű kitartással lehet?