a HorĂĄnszky utcĂĄban van, ebben szinte biztos vagyok. sĆt, valĂłszĂnƱleg az 5. szĂĄm alatt.
2011-ben, gimiskĂ©nt itt iratkoztam be a kĂ©rĂ©szĂ©letƱ, de akkor ĂgĂ©retes Raindance Budapest ĂĄltalĂĄnos filmes kĂ©pzĂ©sĂ©re, ami az Apacuka pincĂ©jĂ©ben volt. Csoma Sanyi haveromat itt ismertem meg, aki azĂłta dĂjnyertes rövidfilmes, Ă©s bĂĄrmikor tudna nagyjĂĄtĂ©kfilmet is csinĂĄlni (tavaly az InkubĂĄtorban 6. helyezett lett).
2012-ben mĂĄr a Cöxpon ĂĄllt ugyanitt, Ă©s bluesrock bandĂĄnkkal, a Magic Triggerrel egy hangulatos koncertet adtunk. Az ilyesmitĆl abszolĂșt tĂĄvol ĂĄllĂł nagyapĂĄm eljött egyedĂŒl, videĂłzott, Ă©s gratulĂĄlt. A dobogĂłn olyan szĆnyegen ĂĄlltam, amilyenen a mĂĄsik nagyszĂŒleimnĂ©l kisautĂłztam Ă©vekig. A fĂŒstgĂ©pbĆl annyit fĂșjtam, hogy ne lĂĄssam az elsĆ sorban ĂĄllĂł szerelmemet, akinek Ă©n nem voltam a szerelme, ezĂ©rt ekkor mĂĄr nem beszĂ©ltĂŒnk. MolnĂĄr Alex haveromnak a szĂŒlinapja volt, ajĂĄndĂ©kkĂ©nt fölhĂvtuk a szĂnpadra a PocsolyĂĄba lĂ©ptem közös elĆadĂĄsĂĄra. Az elsĆ dobosunkkal az utolsĂł bulink volt.
KörĂŒlbelĂŒl ekkor a szemközti hĂĄzba költözött volt gimis tanĂĄrom, tinĂ©dzserkori kultĂșr-mentorom, Zimmermann PĂĄl filmklubja, ahol Fellinit, Tart BĂ©lĂĄt, JancsĂłt Ă©s Tarkovszkijt is megismertem Ă©s megszerettem. (Ide egyszer Sanyi is betĂ©vedt, mert elnĂ©zte a hĂĄzszĂĄmot.) Itt, a 6-ban talĂĄlkoztam egyetlenszer JancsĂł MiklĂłssal, akitĆl bĂĄtortalanul megkĂ©rdeztem, hogy mit tanĂĄcsol, ha filmrendezĆ szeretnĂ©k lenni. annyit mondott, hogy âMenj el ebbĆl az orszĂĄgbĂłlâ. (2018-ban fogok elĆször komolyan prĂłbĂĄlkozni ezzel, de nem emiatt, nem Ă©rtek mĂĄr egyet vele.)
2013 elejĂ©n a rĂ©gi Magyar RĂĄdiĂł fele menet egy zenetechnikus kurzus rĂ©sztvevĆivel, felnĆtt emberekkel iszonyĂș jĂłt hĂłgolyĂłztunk itt.
Kb. ekkoriban egy gimis lĂĄny elhĂvott Sopsits ĂrpĂĄd ArtbĂĄzisos filmklubjĂĄra, ahol szinkronnal Ă©s rossz minĆsĂ©gben a Malkovich-os VĂĄmpĂr ĂĄrnyĂ©kĂĄt kellett vĂ©gigszenvedni. A beszĂ©lgetĂ©sre sem maradtam, Ă©s ha talĂĄn szerette is volna, a lĂĄnyt sem hĂvtam randizni.
2014 vĂ©gĂ©n Kati barĂĄtnĆmnek is nevetve mesĂ©ltem mĂĄr a HorĂĄnszky-centrikussĂĄgom, amikor fölmentĂŒnk a nĆvĂ©réékhez, akik itt laktak.
Ha 2008-ban, amikor elĆször az utcĂĄban jĂĄrtam, a Vörösmarty gimiben tanulok tovĂĄbb, mindez nem törtĂ©nt volna meg, de rengeteg mĂĄs meg igen. NĂ©metes drĂĄma-osztĂĄlyba tudtam volna menni, azaz ma a FilmmƱvĂ©szetin vagy Berlinben is lehetnĂ©k,
amikor 2017 vĂ©ge van, Ă©s mĂĄr nem lepĆdök meg azon, hogy az orszĂĄg hĂĄrom legjobb dobosĂĄbĂłl kettĆ itt, a HorĂĄnszky utca 5-ben Jazzaj-koncertezik most az Ășj Lumenben.
és ki tudja, mi történhet itt még.