#mafrid

Spanyolországi utazásom rendhagyó volt, és bár ezt előre nem láttam, nagyon sok szempontból komoly hatást gyakorolt rám. Székely Tünde spanyolországi élményei a Körképen.

Madridi utazásunk oka nem városnéző túra volt, nem szabadidős program, hanem egy szakmai tréningen való részvétel. Szeptember 9. és szeptember 13. között zajlott napi tíz órán át, elég erős Spanglish (értsd: Spanish English) nyelven.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre a dolgokban. 2013. szeptember 6-án érkeztünk meg Madridba, az útvonal, Kolozsvár-Bukarest-Madrid volt.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

A repülőút nagyon jó volt, első olyan utazási élményem volt, amelyet nem charterjárattal tettem meg. A reptéren – amely méretét tekintve akkora, mint egy székelyföldi kisváros, pl. Csíkszereda – 40 perces gyaloglás és tízperces metrózás után jut el az ember a feladott csomagokhoz. Nekünk itt további egy órát kellett várni, amíg a feladott poggyászunk megérkezett.

További kb. egy órás metrózás meg tíz perces gyaloglás után eljutottunk a szálláshoz, amely nem volt más, mint egy egyetemi kollégium, néhány metrómegállóra a Puerta del Sol-tól (ez az egyik legfontosabb metróállomás, erre még a későbbiekben visszatérek).

Néhány nappal korábban érkeztünk, mint a tréning kezdődött, hogy valamit lássunk Madrid gyönyörűségeiből is. Amellett, hogy Maridban mindig zajlik az élet, a városban gyönyörű szép épületek, templomok, szobrok, kastélyok sokaságát néztük meg. Madrid mellett meglátogattuk Toledot, El Escorialt és Segoviát is.

Az egyik madriri délutáni városnézünk során komoly eseménysorozatot (Madrid 2020. After the Olympic Dream), láthattunk és hallhattunk, ekkor dőlt el, hogy hol lesz a 2020-as olimpia. Madrid is a döntőbe jutott pályázók közül volt, ám végül nem nyert. (Erről az eseménysorozatról többet itt lehet olvasni.

De divatnapok is voltak Madridban a spanyolországi Vogue magazin szervezésében (Fashion`s  Night Out, erről többet itt lehet olvasni. Erről az eseményről sajnos lemaradtam, pedig nagyon bíztam abban, hogy sikerül eljutnom.

Fashions Night Out Madrid. Fotó: archív

Madridi látványosságok

Madridban az “El Retiro” nevű park kihagyhatatlan látványosság.  Túlzás nélkül állítom, hogy akkora, mint egy egész kisváros, méreteiben talán Dunaszerdahelyhez hasonlít. A park bejárása több órát is igénybe vett, de megérte. A parkban van tavacska,

Tó az El Retiro parkban. Kép: archív

paloták – a Kristálypalota

A Kristálypalota belülről. Kép: archív

A Kristálypalota kívülről. Kép: archív

és a Velasquez-palota – előbb nem volt sajnos látogatható, utóbbiban pedig valami nagyon posztmodern stílusú kiállítás volt, amely annyira nem szólt hozzám. Szobrok és az én kedvencem: egy gyönyörű szép rózsapark (La Rosaleda), amiben megtalálható minden színű és minden rózsafajta, a tavirózsától át a labdarózsáig.

La Rosaleda rózsa. Kép: archív

La Rosaled tavirózsa. Kép: archív

Olyan finom illatuk volt, hogy még most is érzem az orromban. (lásd fotók).

A Prado Múzeum

Az esztétikai élmények aznap még tovább folytatódtak, ugyanis voltunk a Del Prado múzeumban, ahová szombaton 18 óra és 20 óra között ingyenes a belépő, és bár pár száz ember állt sorban 18 órakor, mégis néhány perc alatt be lehetett jutni a múzeumba.

Museo del Prado

Mint utólag megtudtam, a Prado épületei és arányai a Jelenések Könyve szerinti Mennyei Jeruzsálem leírása szerint lett kialakítva (a Jelenések Könyvében, hogy az alászálló Mennyei Jeruzsálem várfalainak oldala hány és hány könyök és hol vannak benne a tornyok).

Museo del Prado

A Prado Múzeumban megnéztem az összes kiállított Tiziano festményt, néhányat a Velasquez festmények közül, és ugyanígy néhányat az El Greco festményei közül. A második látogatás alkalmával szisztematikusan látogattam végig az összes El Greco, illetve Velasquez, Goya és Rubens festményeket is. No, meg az egyetlen Rembrandt-ot, amelynek megtalálása nem kevesebb, mint fél órát vett igénybe. Elképesztően gyönyörűek ezek a festmények, katartikus élményben volt részem.

A Prado látogatása után rájöttem, hogy hozzám a leginkább a klasszikus festők “beszélnek”, az általuk megörökített bibliai vagy mitológiai tematikájú festményeket találtam mind közül a legszebbnek. A képzőművészetekkel való kapcsolatom teljesen átértelmeződött, azóta sokkal érzékenyebben tekintek minden művészeti alkotásra.

A Pradotól sétálva több parkot láthattunk, illetve a Cibeles kutat, meg a Posta Palotát is.

Este tíz óra már elmúlt, a hőmérséklet még mindig 30 Celsius fok fölött volt. Gyakorlatilag az őszi ruháimat alig használtam, talán egy alkalommal kellettek, amikor esett nagyon az eső.

A művészetek után, hadd mutassam be röviden a Puerta del Sol-t. Itt található a madridi 0. Kilométerkő. Mindennek a kiindulópontja, a „Madridi Medvénél” van – ezt én neveztem el így.

A madridi medve. Kép: Székely Tönde archív

Innen néhány percnyire található az El Corte des Ingles, amely egy óriási bevásárlóközpont, rengeteg-rengeteg üzlettel. Nem csak pláza- vagy shoppingmániásoknak ajánlott.

A spanyol építészet

Az Operától kicsit továbbsétálva látható a királyi palota (El Palacio Real de Madrid), és a hozzá tartozó park. Mindkettő szemet gyönyörködtető.

Palacio Real éjszakai fényben. Kép: archív

Mindeddig Spanyolországban láttam a legszebb templomokat, építészeti stílustól függetlenül egyszerűen minden templom gyönyörű, festményeivel, szobraival, külső és belső díszítésével együtt. Madridban több templomot is megnéztünk, az egyik a Basílica de San Francisco el Grande templom volt. A másik az Iglesia San Jerónimo.

Iglesia San Jeronimo el Real. Kép: archív

A spanyol konyha

A szellemi javak mellett hadd mutassam be a spanyol konyha egyes remekeit is. Kétségtelen, hogy ez itt nem teljes felsorolás lesz, bár rengeteg speciális spanyol kaját ettünk. A hasábburgonya itt édes és nem sütik olyan ropogósra, mint otthon. Van bocadillo, ez bagett, rövidebb vagy hosszabb, és jól megtömik sonkaszeletekkel. Nem kenik meg semmivel, csak sok-sok sonkát tesznek bele.

A levesek közül a gaspacho-t említeném meg, ami egy hideg paradicsomleves, zöldségekkel, rántás és bármi lisztes dolog nélkül, hagymával. Nagyon-nagyon finom. Érdekes még a tortilla, a paella, meg az, hogy rengeteg halat készítenek, és rengeteg féleképpen. Ami nekem nagyon nem jött be, az a lasagna.

A desszertek közül a flan volt a kedvencem, ami egy nagyon édes krémes pudingszerű készítmény, több ízben is kapható.

Madrid központjában található a Sonka Múzeum, ami kihagyhatatlan élmény (erről bővebben itt lehet olvasni). Kézműves sajtokat és sonkákat a boltokon kívül a Plaza del Mayor téren lehet találni, mindenkinek ajánlom figyelmébe.

Az alkoholra rátérve, aki valamennyire is szereti az édes bort, annak pedig a Sangriát javasolom, nekem nagyon ízlett.

Spanyol városok

Madrid mellett még három kisvárost látogattunk meg, Toledot, egy középkori kisvárost, ahol a rengeteg templom mellett kézműves mézeskalácsot, kézműves tőröket meg kardokat gyártanak a helyiek.

Toledói látkép. Fotó: archív

Toledo városa elképesztően gyönyörű, minden épületnek történelmi hangulata van. A lakott épületek is nagyon szépen és különlegesen díszítettek.

Épületek Toledóban. Kép: archív

Toledoban is rengeteg templomot megnéztünk. Többek között a San Juan de los Reyes kolostort. Itt szerencsénk volt, akkor nyitották ki a közönség számára, amikor mi ott voltunk, és már készültünk eljönni a templomból.

Toledo San Juan kolostor. Kép: archív

Megnéztük a Szent Tamás templomot, ahol magában a templomban is található egy eredeti, gyönyörű El Greco festmény. A Toledói Katedrális, amely  a toledói érseknek, Spanyolország egyházi prímásának székhelye, az ország egyik leghíresebb műemléke, és az UNESCO Világörökség része. Ezt csak kívülről néztük meg.

Toledói katedrális. Kép: archív

Toledói ktedrális. Kép: archív

Van ferences templom, ezt is meglátogattuk, és van jezsuita templom is. Érdekesség, hogy Toledoban két zsinagógát is találtunk.

Maga a város egy labirintus, egyfolytában fel-le járkáltunk a lépcsőkön, nagyon-nagyon szűk kis utcácskái vannak. Van itt El Greco múzeum, a város hangulatából adnak egy kis ízelítőt az általam készített fényképek.

Toledói látkép

A következő városka El Escorial.

Megnéztük a kastélyt, ahol most múzeum működik (Monesterio Real de San Lorenzo de El Escorial). Oktatóknak ingyenes a belépés. Tanulság: a nemzetközi oktatói igazolványt el kell készíteni, ha Spanyolországba utazik az ember.

Monesterio Real de Escorial

Monesterio Real El Escorial

A kastélyban egyébként építészeti kiállítás volt a múzeumi tárgyak mellett, és egy nagyon komoly és szép festménygyűjteményt is megcsodálhattunk. Itt is találtam egy Tiziano festményt, Az utolsó vacsora címmel. A kastély ablakaiból látható a lélegzetelállító panoráma.

Látkép El Escorial. Kép: archív

Látkép El Escorial. Kép: archív

Az angyalkákat ábrázoló festmény is itt található, a plafonra vannak felfestve, nagyon élethű módon az angyalkák.

El Escorial – Angyalkák mennyezeti festmény. Kép: archív

Az utolsó városka, amelyet meglátogattunk, Segovia volt. Segoviában megint a történelem beszélt hozzánk: a városban ókori vízvezetékek láthatóak még ma is, a középkori városok hangulatát árasztja, középkori templomokkal, szűk utcácskákkal. Ki ne hagyjátok, ha arrafelé jártok!

Segovia panorámakép

Segovia panorámakép

Segovia panorámakép

Néhány fotót a városfalról, a következőket pedig a Segoviában található néhány különleges épületről készítettem.

Segovia városfal

Segio városfal

A segoviai Katedrális egyszerűen gyönyörűséges volt, kívülről és belülről is. A katedrális belseje maga olyan volt, mint egy múzeum. Itt engedélyezett a fotózás, ezért néhány ott készített fotót is megosztok a kedves olvasókkal.

Segovia Katedrális

Segovia Katedrális belső fotó

Az Alcazar kastély megint csak mesés látnivalókkal várt bennünket. A vár látványa nagyon impozáns.

Segovia Alcazar kastély

Mi változott bennem Spanyolország után?

Hogyan is változott a gondolkodásmódom a spanyolországi út után?

A mindenféle sztereotípiákat most lehetőség szerint elkerülöm. Érdekes volt, hogy a spanyol beszédnek nagy részét megértettem, és bár válaszolni nem tudtam spanyolul, sikerült mindig mindenkivel kommunikálni.

Spanyolokkal kevéssel találkoztunk (már a trénereinken kívül), de velük nem lett személyes a viszony, így keveset kommunikáltunk. Amit megtanultunk: Spanyolországban nagyon későn van a vacsora, és ezt a kollégiumban lakó hallgatók megspékelték általában hajnali 3-ig tartó bulival is.

Ez az út a nyár meghosszabbítását jelentette számomra, ezért madarat lehetett volna fogatni velem.  A nyár nagyon kellemes volt, néha már-már kánikula volt számomra.

Segovia Panorámakép

Nagyon sok meglepetés ért Spanyolországban, amelyekkel indulás előtt nem számoltam. A madridi/toledói/segoviai városképek és a városok középkori hangulatának megtapasztalása, illetve az itt szerzett művészeti élmények után arra gondoltam: talán jobb lett volna egy olyan nyugat-európai kultúrába beleszületni, ahol a réginek, a történelemnek és a művészeteknek értéke van, és ez – vagyis a történelem minden pillanatban elérhető – minden egyes társadalmi réteg számára.

Félreértés ne essék, szeretem azt, hogy erdélyi magyarnak születtem, de van valami a Dunától nyugatra, ami mégiscsak jobban működik ott, mint itt. Vagyis: egy szerencsés spanyolnak/madridinak valószínűleg nem kell több tíz évet várnia ahhoz, hogy mondjuk lehetősége legyen meglátogatni a Prado Múzeumot.

A madridi nappali meg esti városnézések, a középkori városok hangulata, templomai örökre nyomot hagynak bennem.

Így, újesztendő tájékán mindenki fogadalmakat tesz, így én is azt teszem: Tavaly azt fogadtam meg, hogy 2013-ban minden hónapban elmegyek egy színházi előadásra, attól függetlenül, hogy éppen hol vagyok. (Így pl. amikor Kolozsváron szerepelt a Prágai Nemzeti Színház a „Godot-ra várva” c. színdarabbal – az előadás nyelve cseh volt – akkor azt is megnéztem e fogadalmam okán. Bár a darab nehéz, és nagyon különleges volt az is, hogy ez cseh nyelven zajlott, igaz, feliratozva volt, ez egyébként nagy élmény volt.)

Most pedig azt fogadom meg ünnepélyesen, hogy 2014-ben vissza fogok menni Spanyolországba. Ezúttal semmi szakmai vonatkozása nem lesz az útnak, kizárólag szabadidős tevékenység. Egy másik várost fogok meglátogatni, hogy egy még régebbi önmagamnak tett fogadalmamat is be tudjam tartani: hogy minden évben meglátogatok legalább négy új várost. Ezt mindeddig sikerült is teljesíteni, így abban bízom, hogy a jövő évi terveimet is sikerül megvalósítani. Már el is kezdtem/kezdtük szervezni.

Székely Tünde

Nyitókép: Palacio Real éjszakai fényben