Itt a mende-monda Ășgy tudta, hogy rĂ©gen, amikor az emberek a szĂŒksĂ©gĂŒket Ășgy vĂ©geztĂ©k, hogy kifordĂtottĂĄk a gyomrukat, oszt kimostĂĄk a patakba, s mikor a szĂŒksĂ©get elvĂ©geztĂ©k, visszaraktĂĄk, de ez nekik nagyon fĂĄradsĂĄgos Ă©s kellemetlen volt, hĂĄt hozzĂĄfordultak a JĂłistenhez, hogy segĂtsen rajtuk. Meg is ĂgĂ©rte, hogy segĂteni fog rajtuk. Adott ĂdĂĄmnak hat krajcĂĄrt, ĂvĂĄnak is. RĂĄjuk parancsolt, hogy menjenek el a szatĂłcsĂŒzletbe, vegyenek spĂĄrgĂĄt, varrjĂĄk be a gyomrukat Ă©s a hasukat. Majd Ć gondoskodik rĂłla, hogy hogy vĂ©gezzĂ©k ezentĂșl a szĂŒksĂ©gĂŒket.
El is mentek, de közbe, ahogy mentek, egy korcsma mellett vezetett el az Ăștjuk. Ăva asz mondta ĂdĂĄmnak:
- Gyere igyunk meg hĂĄromĂ© egy kis pĂĄlinkĂĄt, nem tudja meg az Isten, hogy hĂĄromĂ© vettĂŒnk-e spĂĄrgĂĄt vagy hatĂ©!
De ĂdĂĄm nem ment be. Ăva bement, hĂĄromĂ© megivott egy kis pĂĄlinkĂĄt. Elmentek egy szatĂłcsĂŒzletbe. Ăva hĂĄromĂ© vett spĂĄrgĂĄt, ĂdĂĄm pedig hatĂ©. ElkezdtĂ©k a gyomrukat meg a hasukat bevarrni. ĂdĂĄm tökĂ©letesen be is varrta, mĂ©g egy hosszĂș ki is csĂŒngött. Görcsöt vett a vĂ©gire, ami mĂ©g ma is megvan. Ăva mĂ©g be se Ă©rte, megmaradt rajta a hasadĂĄs.
EzĂ© van az ember Ă©s az asszony között kĂŒlönbsĂ©g, mer Ăva csak hĂĄromĂ© vett spĂĄrgĂĄt, ĂdĂĄm pedig hatĂ©. Ăs mĂ©g ma is megvan a hasadĂĄs is, meg a kicsĂŒngĆ is, meg a görcs is rajta.
(Elmondta Kecskés Istvån 62. Maconka, Heves megye, 1968. Gy.: Bosnyåk Såndor. Erósz a folklórban, 74-75. oldal)