#macicam

Arról jutott eszembe, hogy szóba kerültek az exeim egy beszélgetésben, és mivel sokakkal jó viszonyt ápolok még mindig (vagy a baráti körükkel és random kiderülnek ezek a dolgok) gyakorlatilag az összes csaj akivel jártam vagy kavartam az utóbbi 10 évben, boldog párkapcsolatban él, egyet kivéve, de ahogy lejött boldog ő is az életével. (najó az idei nyári sztoriról nem tudok semmit mert rohadtul elbénáztam és most rádiószünet van emiatt, de őszintén szeretném ha neki is minden egyenesbe jönne majd)

Ez amúgy tök jó, mert nem váltam el sose úgy emberektől hogy igazán utáltam volna őket, legutóbbi több éves kapcsolatom után is igazából az volt bennem a félelem, hogy ne valami kretén fasszal jöjjön össze exem, hanem egy decens krapekkal akivel majd megvalósíthatja az álmait.  Mindenkinek a legjobbat szeretném.

Hogy nekem most jó-e az egy kiváló kérdés. Azt legalább tudom, hogy emberileg és professzionálisan is hova akarok eljutni, miben és milyen irányba akarok fejlődni. Tudom melyek azok a mentális dogmák meg keretek amelyektől függetlenítenem kell magamat, hogy szabadabb lehessek. Egy aktív és szerető baráti kör vesz körbe az életben, bár van aki sajnos mindenki szeme elől eltűnt és őszintén hiányzik.

Nyilván emelné a komfortomat ha végre állást találnék és nem hitelekből kellene élnem meg random megrendelésekből amelyek annyira elhúzódnak hogy felemészti őket az adó amit fizetni kellene a vállalkozói státuszom projekt alatti fenntartására.  De most látom a fényt, mint pl 2 hete. az más kérdés, hogy aztán az utolsó (4.) kör után kiszórtak pár nappal később. Majd lesz valami. Igazából most se rossz, asszem, Ha a macskám velem lenne mondjuk jobb lenne az tuti. Ő mindig hiányzik

Ja fotó Maciról, hogy legyen nót a poszton: