#libellumblog

4,5★ · Egy könyvklub miatt került a kezembe a kötet, másképp nem valószínű, hogy elolvastam volna. Egyáltalán nem az én korosztályomnak szól, viszont nagyon tanulságos történet. Teljesen el tudnám képzelni akár kötelező olvasmányként is, mert rengeteg témát felvet, többféle szemszögből. Adott egy 10 éves kisfiú, aki különleges arcdeformitással született. Először az ő nézőpontjából "tapasztalhatjuk" meg az emberek reakcióit a külsejével kapcsolatban, a gyerekek kegyetlenségét, de azt is, hogy mennyire szüksége van az egyénnek társas kapcsolatokra, barátokra, de a legalapvetőbb a támogató családi háttér. De ennyinél nem áll meg a szerző, ugyanis szemlélteti azt is, milyen a sérült testvér mellett "átlagosként" felnőni, de azt is miként illeszkednek ebbe a körbe a kívülről érkezők, legyen az barát, barátnő, vagy csak egy ismerős. Nyilván, nem hiba nélküli könyv, mert túl ideális világot vázol fel a nehézségek ellenére is, vagy inkább fogalmazzunk úgy, túl optimista. A kötet végén meg aztán extrán robban a hollywoodi cukormáz az arcunkba. Ettől függetlenül azonban sokkal több hasonló történetre lenne szükség, lehet jobban működne az elfogadás. Ráadásul úgy tudom, a kötet szülőhazájában kialakult egy mozgalom a kötethez kapcsolódva.

Rég jelentkeztem ezzel a rovattal, de elkezdtem böngészni a friss megjelenéseket. Egyre több könyv kerül fel a kívánság- illetve várólistám...

Annyi könyvet sikerült összeszednem, hogy inkább nem egyben ömlesztem rátok az elmúlt év kedvenc olvasmányait, hanem ketté bontottam. Előszö...

3★ · Bajban vagyok ezzel a novelláskötettel… Szeretem a rövid történeteket, a fantasyt, a sárkányokat meg főleg, de valahogy mégse állt össze a dolog. A novellák nagyobb része már inkább sci-fibe és annak az alfajaiba csúszott át, egy sárkányokkal teli könyvtől valahogy mást vártam. (Annak ellenére, hogy ez szerepelt a köteten.) Több esetben eltűnt a sárkányok mitikus jellege, megpróbálták humanizálni, vagy "csak" állat volt, néha meg egyenesen gép. Értékeltem ugyan a sokszínű megközelítést, de hiányoltam a "hagyományosabb" ábrázolásmódot. Viszont a sárkányok mindenféle értelmezése mellett sok novella történetvezetése jellegtelen, egysíkú volt. Ahogy rápillantok a tartalomjegyzékre, nem sok írás cselekményét tudnám felidézni. De ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne elolvasni a kötetet, és vannak benne jó történetek. Hármat tudok csak kiemelni. Az egyik Elle Katherine White Beiratkozás című novellája, aminek nagyon ütős a hangulata, talán az egyetemi vonatkozás miatt fogott meg. Aztán Kate Elliott-tól a A Hosszú Menetelés, ez volt a legjobban felépítve, ráadásul tényleg nem számítottam a végére. A harmadik pedig Scott Lynch-től az Esetleg menj oda, és beszélj vele pedig egy fantasyval ötvözött társadalomkritika. (Van egy regényem itthon a szerzőtől, kíváncsi lettem!) Egyébként tartalmaz a kötet verseket is, de azokat inkább hagyom. A kortárs költészet nem az én világom, elnézést, de szörnyűek! Összességében nem volt rossz élmény, tényleg széles spektrumon mozgott, de nem ezt a kötetet ajánlanám a "sárkánymániásoknak".

Nos, 2022. máshogy alakult , mint terveztem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve még az azelőtti év novemberében jelentkeztem történelem szakra,...

Számtalanszor írtam, hogy rengeteg olvasatlan könyvem van (igen, még mindig 500 felett), hála a különféle könyvmentési akcióknak, na meg az...

Azt hiszem, a könyvpiac elkezdett feléledni. Márciusban már jobbnál jobb megjelenések közül válogathatunk. Nem véletlenül bontom ketté az e...