#lahara

Mesélj kérlek magadról, hogyan lettél grafikus? 

Ez bizony egy hosszú történet, mert először keramikusnak tanultam a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban, utána játék- és animációsfilm készítést az egri Eventusban, majd a Kaposvári Egyetemen elektronikus ábrázolást, azon belül animációt, de mindig is vonzott az illusztráció és a képregény műfaja is. Angliában, Londonban élek, de itt nem a szakmámban dolgozom, hanem egy kaszinóban vagyok pincérsegéd, ami ha lehet, a legmesszebb áll a képzőművészettől, de amint lesz lehetőségem, nagyon szeretnék váltani, és művészeti ágban dolgozni. Hét évvel ezelőtt megelégeltem, hogy nem volt munkám, ezért összepakoltam, és eljöttem. Csak kisebb rajzos megbízásaim voltak otthon, és alkalmanként manga portéztam a japán kulturális és animés rendezvényeken a Mondo Magazin megbízásából. Ha megpróbálok visszaemlékezni, mindig is a rajzolás volt a hobbim, és már egészen kicsi koromban, ha megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, a válaszom az volt, hogy festőművész.

Hogyan találtatok egymásra a Ciceró Könyvstúdióval?

Régóta tag vagyok a moly.hu könyves oldalon, gyakran teszek fel oda saját rajzokat, és Csilla (Kleinheincz Csilla, szerkesztő - szerk.)  először ott keresett meg, hogy volna-e kedvem egy újra megjelenő mesekönyvet illusztrálni, és én nagyon örültem a lehetőségnek. 

Nem érezted nagy felelősségnek, hogy egy klasszikus meséhez kellett képeket készítened?

Klasszikusokhoz új illusztrációt létrehozni mindig nagy kihívás, mert már sokszor megvan a képi világ, és ez mindig többé vagy kevésbé hatással van az “újrajzolókra” is. De nagyon élveztem saját stílust kitalálni a szereplőkhöz. Ráadásul, ha klasszikus, akkor többnyire egy korábbi korban játszódik, én szeretek erre ügyelni, de rajzolás közben sokszor eszembe jutott, mi van, ha a mai kornak felismerhetetlen az a valami, ami a rajzaimon van. Az ilyesmi egyébként mindig nagy felelősség, mert akarva-akaratlan is a korábbi kiadásokhoz és illusztrációkhoz hasonlítják az újat.

Melyik a kedvenc technikád?  És milyen technikával készültek a Kököjszi és Bobojsza illusztrációi?

Szívesen festek, szeretek minél több eszközt kipróbálni, az egyik kedvencem az akril, de ezt csak tájképekhez használom, nagyobb méretben. Kisebb méretben inkább vízfestéket használok, ami mindig lenyűgöz, hogy milyen sokoldalú technika. Vízfestékkel festeni számomra egy kicsit olyan, mint a meditáció, nem lehet elkapkodni, hisz várni kell, hogy egy-egy réteg megszáradjon, hogy felvihessem a következőt. A Kököjszi és Bobojszához is vízfestékkel készítettem az illusztrációt. A munkafolyamat alatt rengeteget skicceltem ceruzával egy külön csak erre használt vázlatfüzetbe, majd kiválasztottam azt, ami szerintem legjobban illett az adott fejezethez. A letisztázott vonalrajzot ecsettollal vittem fel, ami száradás után vízálló, és utána mentem rá vízfestékkel. Végül aquarellceruzával és fehér tollal adtam hozzá még tónusokat és fényeket. Vízfestéken kívül még szívesen dolgozom művészfilcekkel is.

Milyen stílus(ok) áll(nak) a legközelebb hozzád?

Ha lehet mondani, rám nagyon nagy hatással voltak a japán animációs filmek, az animék, szerintem ennek a műfajnak szeretete valamennyire látszik is a stílusomban, de szerettem volna ezen fejleszteni, és tulajdonképpen majdnem minden valaha látott animációs film vagy képregény vizuális világa valamennyire hatott a stílusomra.

Kik voltak a példaképeid, kik voltak rád nagy hatással?

Nagyon szeretem J. M. W. Turner festményeit, ha pedig példaképet kéne mondanom, akkor mindenképpen Tove Jansson lenne az. Számomra lenyűgöző, hogy ő mindig festőként gondolt magára, annak ellenére, hogy inkább a meséiről híres, illetve, hogy valóban több művészeti ágazatban tevékenykedett, mégsem veszítette el a rá jellemző stílust.

Mik voltak legkedvesebb gyerekkönyveid, illusztrációid?

Egészen kisgyerekként talán a Tesz-vesz város, a Sicc történetek és a Mesél az erdő sorozat könyvei voltak  kedvenceim, de kamaszként ráleltem Réber Lászlóra is, bár őt nem gyerekkönyvből, hanem Gerald Durrell könyveiből ismertem meg.

Ha el lehet árulni, akkor megosztod velünk, hogy most mind dolgozol?

Semmi titok, mostanában a saját Redbubble oldalamra készítek illusztrációkat, valamint apró-cseprő rajzos kihívásokra rajzolok, mint a havi témás Character Design Challenge.

Mit tanácsolsz egy kisgyereknek vagy kamasznak, aki nagyon szeret rajzolni?

Ez a kedvenc kérdésem. :) Mindenekelőtt azt, hogy ne féljen rajzolni azt, amit szeret, másoljon sokat, mert abból lehet a legtöbbet tanulni, ne féljen új eszközöket kipróbálni, és hallgassa meg, ha valaki segítő szándékkal mond kritikát, mert egy jó kritika többet segíthet, mint az örökös dicséret, és ne tántorítsa el, ha esetleg nem olyasmit hall, amit szeretne. Végül pedig, gyakoroljon, gyakoroljon és gyakoroljon.