#kestel

Tudod hogy az a fajta vagyok Akinek ha mondod hogy négyre jössz Én már háromkor elkezdek örülni És ötvenkor már az ajtóban állok Hogy amint valami zörejt hallok kintről Egyből lenyomjam a kilincset. Az a nap is ilyen volt Ötvenötkor már csak azzal voltam elfoglalva Hogy az az egy hajszál álljon már a helyén Meg hogy az összeragadt szempilláimat szétszedjem Meg hogy elég jól lehessen érezni az illatom. Öt perccel múlt négy óra Már negyed órája az ajtóban állok És semmi. Kaptam egy üzenetet hogy késni fogsz egy kicsit És nyugodtan csináljak addig valamit, Majd hívsz ha itt vagy. Ma van öt éve hogy ezt írtad És én azóta minden nap pontban négykor kinézek az ajtón hátha ott állsz De rá kellett jönnöm Hogy te nem késtél. Te nem jöttél el.