Manapság már eléggé megszokott, hogy a felhőben tároljuk a dokumentumainkat, fényképeinket. Sőt, aki nem ismeri ezt a technikát, őt már gáznak mondjuk. Képzeljük el, ahogy az agyunk van rákapcsolódva egy felhőre. Azonnal mindent tudni fogunk, már nem is kell iskolába járni, mert minden kérdés megtalálható a neten, amit azonnal megtudhatunk. 

És ha ez az egész egy okos “robottal” kiegészül. 2014-es Ray Kurzweil TED előadásából:

Szóval sétálgatás közben felugrik a Google és mondja, "Tudod, Mary, néhány hónapja aggódtál, hogy a glutathione kiegészítőd nem jut át a vér-agy gáton. Nos, egy 13 másodperccel ezelőtt megjelent kutatás teljesen új módot módot javasol a glutathione szervezetbe juttatására. Hadd foglaljam ezt neked össze." 

Borzalmas. Egyszerűen borzalmas lenne. Bármire kerestünk rá, bármit nézegettünk a neten, azt mind-mind megjegyzi és később adagolja tovább az információt. Mindent tudni fog mindenki. FELROBBAN AZ AGYUUUNK!!

Vajon, ha a neocortex tette lehetővé a nyelv kialakítását, a tudományos megismerést, a művészeteket stb., akkor mire tehet minket képessé egy felhő alapú óriási neocortex? 

Már azzal megváltoztattuk a világot, hogy megszülettünk. Ha én nem lennék, egy csomó dolog másként alakult volna. Nem kell nagy dolgokat tennünk, ahhoz, hogy megváltsuk a világot. Nem is kell megváltani. De azzal, hogy egyetemre járunk, hogy tanulunk, aztán majd elkezdünk dolgozni, olyan eredményeket hoz, amivel hozzájárulunk egy vállalat munkájához, fejlődéséhez. Ami majd a magyar gazdaságot erősíti, ami az országot. És mi csak egy kis parányi csavarok vagyunk egy nagy gépezetben, ami hozzájárult a működéséhez. Lehet, hogy közvetlen ezt nem érzékeljük, de így van. 

Megérteni a világot? Lehetetlen. Ez olyan, mintha a nőket akarnánk megérteni. Sosem lehet tudni, hogy mit miért teszünk. Néha mi magunk sem értjük a másikat....vagy akár magunkat. Mit miért teszünk, mit akarunk, miért akarjuk, miért így akarjuk. Ugyanígy működik a világ is. Sosem fogjuk megérteni, hogy miért így működik, hogy miért ezt tette a másik. Mindenki máshogy működik, mindenkinek más ambíciói vannak, más motivációi. 

Nemrégiben volt alkalmam kipróbálni egy Oculus Rift virtuális szemüveget. Női mivoltomat meghazudtoló módon élveztem a hányingert keltető hullámvasutat és a szabadulós játékot összezárva zombikkal. 

Lenyűgöző volt érzékelni, ahogy ez a cybertér ugyanúgy mozog, forog, amerre a fejemet mozgatom, közel tökéletes valóságérzetet nyújtva, ami olyan erősen megvan, hogy bár a rád ható erőket nyilván nem érezheted, de mégis érzed. Lefele száguldva a hullámvasúton ugyanúgy liftezik a gyomrod, mint mikor gyerekként ültél a vidámparkban a kiskocsiban.  

Tavaly év vége felé a Facebbok felvásárolta az Oculus Rift csapatát. Mark Zuckerberg “szentül hiszi, hogy az Oculus Rift jelenti a számítástechnika jövőjét”. Ismerhetjük napjaink legnépszerűbb közösségi oldalának történetét, ahogy sorban vásárolja fel az egyre népszerűbb appokat, technológiákat, majd elképzelhetetlen sikerekre viszi azokat. Így az Oculus Rifttel a tulajdonába egy fantasztikus számítástechnikai platformot érhet el. Gondoljunk az Avatar filmre, amelyben  egy ember DNS-eiből és egy másik fajból létrehoznak egy mesterséges hibridet, melybe képesek átmenetileg átmásolni az ember tudatát. Önálló tevékenységre nem képes, egy embernek kell bonyolult berendezéseken keresztül irányítania az új testet. Ezek után nem elképzelhetetlen ez az új virtuális világ, amelyhez egyre közelebb kerülünk. 

Khan Akadémia. Tavaly félévben E-business órán hallottam erről először. Regisztráltam. Kipróbáltam. Meglepő módon valóban tetszett, hogy tanulok. Játszva tanultam. Azt néztem meg, ami érdekelt. Amit tanulni akartam. Olyan tempóban és akkor, amikor nekem volt megfelelő. Nem várta senki, hogy mikor fejezem be, hogy azonnal elsőre mindent meg is értettem-e. Aztán tesztelhettem magam. Véleményem szerint valóban beválhat ez a megközelítés. A diákoknak könnyebb a saját tempójukban tanulni. El tudom képzelni, ahogy a következő 10 évben, valamikor beteljesül az, hogy a tanár feladja az előadás videóját házi feladatnak, aztán majd az órán együtt begyakorolják.

Sosem gondolnád, hogy egy hagymának 2x annyi génje van, mint az embernek. Pedig igaz. Szóval mikor legközelebb egy hagyma közelébe kerülsz, jusson eszedbe, hogy sokkal összetettebb, mint Te, sőt lehet, hogy egy zseni, ami lehet, hogy Te nem vagy. Legalább morzsolj el érte egy könnycseppet mikor legközelebb felhasználsz egy potenciális zseni jelöltet. ;)

A content shock jelenség lényege, hogy rohamos mértékben nő a tartalom, de a fogyasztói oldal befogadó képessége véges. Míg a tartalom mennyisége 9-24 havonta megduplázódik, addig a felhasználó napi 24 óránál többet nem képes befogadni. 

És Vajon tényleg létezik-e? Nézzük példának pont ezt az órát, ezeket a feladatokat. Ha ténylegesen mindenki megírja a maximum egy oldalas posztját, az már 171 darab poszt egy héten. Ha minden poszt 5 percet vesz igénybe(elolvasás+értékelés) az 855 perc, 14, 25 óra. Ez már teljesen elveszi a Tanár Úr, nagyjából egy teljes napját. Munka, család, tanítás mellett ezt nehezen lehet elképzelni.  De ha csak azt nézzük, hogy minden fiatal legalább 2 kütyüvel van jelen az interneten, és naponta osztja meg élete nagy eseményeit, egyszerűen lehetetlen mindenre odafigyelni. Facebookon, Twitteren, Tumblrön és az egyéb közösségi oldalakon, naponta több ezer tartalom jelenik meg körülöttünk. És ez csak a szűk környezet, ha globálisra tekintünk, több millió új tartalom jelenik meg. Igenis létezik ez a fogalom. Hogy kell-e vele foglalkoznunk? Csak amennyire szeretnénk. Úgysem tudunk mindig mindent befogadni. Mikor szükségünk van valamilyen információra, akkor bőségesen válogathatunk és csak annyit fogadunk be, amennyi szándékunkban áll. 

Deep pockets win

 Vajon 10 emberből hányan gondolkoztak már el azon, hogy internet rehabra mennének? Paul Miller megtette ezt a nehéz elhatározást.

Céljának kitűzte, hogy megismerje, hogy mi történhet vele egy évig internet nélkül.  Miller meg akarta találni az igazi énjét, talán egy jobb önmagát. Terve az volt, hogy kilép a munkahelyéről, hazaköltözik a szüleihez, könyveket olvas, könyveket ír és kiélvezi szabadideje minden percét. 

Előzetes várakozása ugyanaz volt, mint minden emberé lett volna, papír térképet használni az utcán vicces dolog, igazi könyvet olvasni fura és lexikonokat bújni Wikipedia után még szokatlanabb érzés lehet. 

A kísérlet kezdeti fázisában élvezte ezt az új életet, új dolgokat próbált ki, intenzívebben tartotta a kapcsolatot mindenkivel, aztán a hetek, hónapok múlásával rájött, hogy ettől nem lesz más ember. 

Feltehetően mindenki másképpen élte volna meg ezt az egy évet. Valószínűleg az idősebbeknek könnyebben menne, mert nekik az internet újdonság, mert az elmúlt évtizedekben kellett megtanulniuk. Viszont a fiatalabb, az Y-generációnak ez sokkal nehezebben menne, ők ebben nőttek fel, nem tudják elképzelni az életüket okostelefonok, videójátékok nélkül.

Én valószínűleg nem bírnám ki internet nélkül egy évig, vagy akár egy hónapig sem. Talán 1 hét menne...de ebben sem vagyok biztos. Illetve abban sem, hogy erre szükség van. Inkább a mértéktartáson lenne a hangsúly. Nem feltétlen kell napi 24 órában elérhetőnek lenni, rajta lenni az interneten, de elbújni sem kell előle. Rengeteg alkalommal megkönnyítette már az életemet, a kicsi kocsikám akkumulátorának cseréjétől a legrövidebb hazaút megtalálásáig sok mindenben segített már. Időt és pénzt is spórolhatunk vele. Persze fizetnünk kell az internetért, de még így is jobb "befektetés", mintha folyamatosan telefonon beszélgetnék a családommal, barátaimmal vagy elővenni egy hagyományos térképet az utcán, megállni, kikeresni, hogy merre állunk, tájékozódni és elindulni a célirányba. De internettel ez másodpercek alatt megvan, a gps betájol minket és mutatja is az utat, vagy a külföldön élő rokonokkal tizedannyiért tudunk kommunikálni. 

- Castells melyik gondolata ragadta meg a leginkább a figyelmedet? Miért?

A különféle kommunikációs technológiák között egyre szorosabbá váló kapcsolat és valós idejű interaktivitás áll fenn, még akkor is, ha a televízió az televízió, és a rádió az rádió. Ma egyértelműen a média és mindenfajta kommunikációs technológia integrációja felé haladunk. Mindezek mélyen összefüggenek egymással.

A kommunikációs technológia integrációja jól érezhető mindennapjainkban, ahol az interneten nézhetünk tv adást, vagy a televízión keresztül hallgathatunk rádiót.  A kommunikációs technológia integrációjára egyik legjobb példa az okostelefonok használata. A felhasználók többsége ezen eszköz segítségével hallgat rádiót, olvassa a híreket, szörföl a neten és nézi a különféle internetes televíziós adásokat. 

- Melyik gondolatával vitatkoztál volna leginkább? Miért? Mit mondtál volna neki?

...a hatalom a modern korban a média és a kommunikáció útján fejeződik ki. A modern kommunikációs technológiák vizsgálatát kitűnő módszernek tartom a hatalmi viszonyok tanulmányozásához, mivel éppen ez az a terület, ahol a hatalom székel.