Ildina Smith
nagyon korán Ă©bred, mivel rossz alvĂł, Ă©s mert az anyjának kell segĂtenie a boltban
még nem nyitottak ki, amikor az üzlet hátsó ajtaján kiviszi a szemetet, és meglátja a sikátorban lévő konténeren ülő baglyot
az anyja hĂvja, de Ildina kĂ©r pár percet -> nagyon jĂłl ismeri a madarakat, ezĂ©rt tudja, hogy a baglyok nem ĂĽlnek nap közben csak Ăşgy emberek lakta utcában
meglátja, hogy a szárnyas lábához egy levél van kötve, ám nem mer megmozdulni, nehogy elijessze az állatot
a bagoly érzékelve tanácstalanságát átröppen mellé a korlátra, és feltartja a lábát
Ildina meglepetten nĂ©z körbe, miszerint más is látja-e rajta kĂvĂĽl a szokatlan jelensĂ©get, vĂ©gĂĽl viszont mindössze megvonja a vállát Ă©s leoldozza a madár lábára rögzĂtett borĂtĂ©kot
alig veszi le a papĂrt, a szárnyas megrázza magát Ă©s elrepĂĽl
Ildina döbbenete Ă©s zavartsága csak tovább fokozĂłdik, amikor elolvassa a levĂ©len szereplĹ‘ cĂmet Ă©s nevet: a saját neve áll rajta, Ă©s annak az utcának a pontos cĂme ahol Ă©ppen jelenleg is áll
csúnya grimasszal pislog, megint körbe néz, próbálja megkeresni azt, aki szórakozik vele
az anyja újra utána kiált, mire a lány ezúttal kicsit idegesebben válaszol, és még kér egy kis időt
látva, hogy sietnie kell, kapkodva kibontja a levelet és elolvassa annak tartalmát
miután a végére ért, megint elolvassa, aztán újra és újra
nem tudja elhinni, amit lát: részben hirtelen értelmet nyert mindaz a furcsa dolog, ami körülötte történt az elmúlt fél évben, más részről azonban becsapottnak és elárultnak érzi magát
érdekes módon nem lepődött meg; valahogy mindig érezte, hogy ő más, mint a többi gyerek
komoran megy be a boltba, ahol az anyja már vár rá
Ildina: Te tudtad, igaz?
Anya: Mit, kedvesem?
Ildina: Azt, hogy boszorkány vagyok.
Ildina eleinte visszafogottan, majd rá nem jellemzĹ‘ hĂ©vvel konfrontálĂłdik az anyjával, aki sĂrva fakad a bűntudattĂłl
a lányban megtörik valami, és ugyan nagyon szereti a másikat, egy utolsó lesújtó pillantással elhagyja az üzletet
ezen a nyáron többé nem beszél a nővel









