#hatodik

mintha minden mozdulat előtt

figyelne egy pillanatot –

nem rád, hanem arra a rezgésre,

ami köztetek keletkezik.

A sötét nem borítja el,

inkább helyet nyit neki.

Tekintete csendes parancs,

tenyerében visszafogott erő lüktet,

amit nem használ – csak hagyja,

hogy tudd: ott van.

Szavaival lassan feszít,

mintha egy gondolatot húzna ki belőled,

hogy áthelyezze oda,

ahol már csak csend van.

A tinta alatt lassan mozog az álma,

mintha lélegezne.

A játék és a tűz nem csap fel:

belül izzik,

és attól lesz forró,

hogy nem ér hozzád.

Mondatai simítanak,

majd megülnek rajtad,

mint egy láthatatlan kéz,

amely nem szorít,

csak ott marad.

Bilincsbe nem zár –

de úgy beszél,

hogy önként nyújtanád a csuklód.

Tiltott a jelenléte,

mégis muszáj belélegezned.

Masnik és harisnyák emléke

nem játék benne,

csak finom, sötét foszlány,

ami mögötte marad,

mégis kívánságként benned rezeg.

A régi ritmus

néha felvillan a szívében,

fojtott, lassú ütemként,

mintha csak annyit mondana:

„Emlékszem. De most nem ott vagyunk.”

És ettől még erősebb a csend.

A hold hideg fénnyel figyeli,

ahogy közelít,

és hasít a lelked mélyére.

Végül a férfi,

ki humorral oldja a feszültséget,

majd egyetlen pillantással

vissza is húzza rád.

Mondatai alatt

lassan besűrűsödik a levegő,

s a vágy nem rohan –

hanem megáll,

köréd fonódik,

és nem engedi,

Tizennyolc kiállítóval, szakmai és gyermekprogramokkal február 3-án és 4-én rendezik meg a hatodik Pécsi Csokoládé Karnevált a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben – hangzott el az esemény csütörtöki sajtótájékoztatóján.

Mosonyi Éva csokoládékészítő, a rendezvény szervezője elmondta: az ország minden részéből érkező csokoládékészítők a nagy áruházak polcain nem megtalálható termékeket állítanak elő…

Azon eléggé meglepődtem, hogy apám jött elő a füstből, törékeny, nőies öregember formájában. Arca széles, bal keze bénult. Odalép a könyvespolchoz, és saját kötetét emeli le, még különösebb: ezen én sem csodálkozom. Sokat beszél, ilyen sokat soha nem beszélt hozzám. Felolvas a könyvből, és kiejtett hangjait köpenyként körbeveszi egy furcsa zöngésség. A szoba nagy és zsúfolt, terpeszkedő biedermeier fotelének fényes karfájáról tükröződve vicsorgó sárkánypofa néz vissza rám. Apám bénult kezét testéhez szorítva ügyesen forgolódik a bútorok között. A kötetbe grafitceruzával ír valamit, jobbal, pedig apám balkezes. Idelép, és látom: verébnyomszerű jeleket rajzolt a szavak felé, és a képekből egy második vers áll össze. Az első, ami szavakból van: opálos fényű, bal alsó sarkában karcolat vagy anyaghiba. Megint sürgölődik, és búcsúajándékokat ad, hangoskönyvét cédén. Tokja már nincs meg, írott oldalához szöszök tapadnak. Most még egyszer szól: ezt a lemezt magam másoltam, vagy húsz példányban, hogy legyen elég. Ad még egy márványkeretes kézitükröt, érzem a hidegén, igazi márvány, és egy gyűrött szélű aktot. Mindent becsomagol, barna papírba. Nem ragasztja, csak ráhajtja. És ráírja végül: Hana.

Ez nagyon rosszul esett neki, hogy rókaurazták. Úgy elképzelte néha, hogy van neve. Vincét gondolt magának. Vagy Vilmost. A vé betűben volt mindig valami fenséges, azt hiszem emiatt. Ezért aztán túlteljesítette a tekintély kifejezését is általában, ez a kabát is, most komolyan. Szóval amikor utasított, hogy vetítsem le Igornak a teljes múltját, akkor végül szó nélkül. Pedig hát Igornak sem volt könnyű, ezt azért tudjuk. Mégis úgy láttam, ő jobban fel tudja dolgozni a hibáit, mint Mr. R, ha nem tekerem el az Eltekerőt miután - gondolom szerinte nagyon erélyesen - megparancsolta. Az egész fenyegetősdi okát csak jóval később értettem meg.