#graffitinotes

A graffiti szó a magyar etimológiai szótár szerint  ‘falfirka, falba karcolt, olykor falra vagy járműre festékszóróval festett kép s felirat, a nagyvárosi amatőr „művészet” új keletű műfaja’.

1851-ben, Pompeiben találták az első, falra firkált szócsoportot. A szó maga is olasz/latin eredetű, a graffiti a graffito szó többesszámú alakja. Az ókori Rómáig nyúlik vissza a graffitik készítése, és alapvetően a már ismertetett inscription-höz volt köze, nem képi-vizuális elemekhez. Görög megfelelője a Graphein. 

Az interjú utolsó, harmadik része, melyben szó esik a térhasználatról, és a graffiti jogi megítéléséről: 

***

Technika és térhasználat

Milyen fajta garffitik vannak?

Viktor: Egyrészt kétfajtát lehet megkülönböztetni. Van az, amit gyorsan kell megcsinálni, ami kicsit veszélyesebb helyeken van, és van az, ahol tudsz időzni. Ezen a két fő irányon belül persze rengeteg stílus van, embere válogatja… Mert hát itt az is lényeg, hogy egyedit csinálj, az nagyon fontos.

Szín: Mostanában nem sok színt használok, csak feketét, fehéret meg plusz egy színt jellemzően.

Saját graffiti: Szeretem, hogyha több betűt lehet egymás mögé írni, viszont alapvetően csak négy betűt szoktam. Az mindegy, hogy hány betűből álló nevet választasz magadnak. Az emberek sokszor úgy választanak nevet, hogy van egy betű, ami tetszik nekik és ahhoz választanak egy nevet. Nálam a jelentés volt a fő szempont, mert azok, amiket festek leírják a hangulatomat is kicsit.

Milyen egy ideális helyszín? 

//milyen szempont számít: elhelyezkedés városon belül, épület típusa, stb..?//

Marci: Ezen a vasútvonalon például most kicsit ki vannak kopva a dolgok, el van hanyagolva, aminek az oka szerintem, hogy fel fogják majd újítani ezt a vonalat, és emiatt.

Nekem például nem annyira, de nagyon sok embernek fontos, hogy lássák, hogy itt voltál és mit csináltál. 

Alapvetően abból indul ki az egész, hogy minél többen lássák, hogy te ott voltál. Ahol sokan látják, ott forgalmasabb is, ergo nehezen megcsinálni anélkül, hogy valami parába kerülj. Én már egy ideje nem így gondolkozom: szeretem megtalálni azt a helyet, ami nekem tetszik, jellemzően ezeket mások nem is nagyon látják, mert elvonulok valami elhagyatott helyre… De ha azt akarod, hogy felnézzenek rád ebben a szubkultúrában, akkor minél durvább helyeket kell megcsinálnod minél igényesebben is. Így tudsz igazán híres lenni. Én ezt például leszarom, csak csinálom, igazából magamnak meg a barátaimnak, mert tudom, hogy a legtöbb ember szemében ez úgyis csak firka.

Társadalmi aspektus

A graffiti és a művészet milyen kapcsolatban áll egymással? 

Geri: Amerikában például hírességek járnak firkászok kiállításaira.

Marci: Igen, csak a graffiti az pont olyan, hogy az utcán tud élni. Ha beengeded egy galériába, akkor elveszti azt a varázsát, ami miatt azt mondod rá, hogy graffiti. 

Geri: Egyébként galériába szerintem beengedhető, de akkor azt ne hívjuk graffitinek.

Besorolható ez a műfaj a művészetek közé?

Marci: szerintem igen. De ehhez jó lenne tudni a művészet pontos definícióját. De szerintem feltétlenül ide sorolandó. Rengeteg munka van mögötte, nagyon sok gyakorlás, meg szép érzék is kell hozzá gyakran.  

Mi a graffitik szerepe a társadalmakban? 

Viktor: A graffitik jelenléte önmagában szerintem jó abból a szempontból, hogy ahol van graffiti, ott annyira nincsenek bekorlátozva az emberek. Ott a fiatalok szabadok, nem nyomja őket el annyira a rendszer. Vess össze egy diktatúrát és egy szabadabb országot ebből a szempontból. Szerintem a szabadságot jelképezi.

Marci: Meg az emberek nyitottságát is jelzi szerintem, ahol az emberek nyitottabbak, ott több a rajz is.

Geri: Igen. Ez tök jól látszódott, amikor Drezdában voltam, ahol a város ketté volt választva a Hidegháborúban. A kelet-német oldal tök tiszta és rendezett volt nyugatihoz képest, ami sokkal szabadabb szerintem.

Változna valami, ha legális tevékenység lenne? 

Geri: Ha mondjuk már tűzfalakat festesz, az lehet graffiti, viszont az már nem olyan… Az már inkább egy művészeti alkotás, mert az már nem arról szól, hogy a nevedet pörgeted. V: De például a graffitisek csinálják a „színes várost” is, vagy mondjuk már kinőtték. 

Marci: biztos szebb lenne a belváros, ha nem lenne szétfirkálva, hanem szét lenne festve, mert megengednék és tök szép rajzok készülnének. Ha legális lenne, biztos, hogy sok minden változna, és lehet, hogy pusztán az adrenalin miatt kevesebben, de biztos, hogy sokkal igényesebb szebb munkák készülnének. Ha hagynák, hogy az emberek fessenek, akkor nem kellene kapkodni, emiatt pedig igényesebb rajzok készülnének. Ha nem üldözik, akkor valószínűleg esztétikusabbat is fogsz csinálni, ami több embernek tetszik.

Gari: Portugáliában meg Spanyolországban például fényes nappal fújhatsz és nem szól senki, szerintem ott sok embernek tetszik is ez.

Mi lenne szerintetek egy ideális állapot a graffiti-kultúra társadalmi megítélését illetően?

Marci: Szerintem az emberek alapvetően rossz helyről tájékozódnak. A 2000-es évek elején Mo egy nagyon nívós hely volt a graffiti-kultúra szempontjából, mert akkor jött be ez az egész és még semmi kontroll nem volt. Minden egyes vonat le volt fújva, minden egyes fal szét volt festve, és az embereknek ezzel tele lett a töke. A média szerepe is uszította az embereket ez ellen a kultúra ellen: egyből hívd a rendőrt, meg egy év börtön jár érte, ha rajta kapnak… Az emberek szemében ennek köszönhetően a graffiti egybeolvadt az olyan jelenségekkel, mint például egy kurva anyád felirat, vagy egy fasz a templom falán… Pedig egyébként az igazi graffiti maga meg lehet, hogy akár tetszene is nekik.

Záró kérdés:

Mit jelent számodra a graffiti?

Geri: Lehet, hogy ez most néhány dologgal szembe megy, amiket mondtam: nekem a rombolást.

Marci: Nekem az önkifejezést, lemegyek egy olyan helyre, ami nekem tetszik, odarakom ami szerintem pontosan oda passzol, lefotózom és belerakom a gyűjteményembe.

Nagyon különböző. Látod, a Geri például le se fotózza.

Geri: Igen, nekem az élmény a fontos. Kimegyünk sörözünk, dumálunk, aztán fújunk valamit.

Viktor: Én két dolgot mondanék. Az egyik nekem is az élmény, amikor elmegyünk páran egy hétvégén közösen fújni. A másik, ahogy felnőtt emberek 40-50-esek, akik úgy tolják, mint a gyerekek, mintha bújócskáznának. 

Igen végülis ez is egy program, más az Árkádba jár, mi meg ide.

EXTRA

Az illegalitás magyarországi helyzete

Marci: Jó példa arra, hogy MO-n hogy állnak az emberek és a rendőrök ehhez a témához, hogy, amikor itt festettünk pár éve és bevittek a rendőrök. Mi nem futottunk el, mert azt hittük, hogy most itt (a vasúti sín mellett) csak leigazoltatnak, de bevittek a kapitányságra. Aztán jött a csekk róla két év múlva: hatszázezer…  ezért a falért… Aztán fellebbeztünk és lett belőle fejenként harmincezer, és négyen voltunk rá…

Viktor: Ja és ezt úgy adják elő, mintha rendbe hoznák a falat, beleszámolnak mindent: vakolás, festés meg a munkások bére, de hát ez nem történik meg. 

Ahol abbahagytuk...

***

Szabályok a közösségen belül

//terület birtoklás, mit lehet fújni, stb…?//

Marci: Vannak olyan íratlan szabályok, minthogy műemléket, frissen festett házat, magán tulajdont annyira nem, inkább csak a köztulajdont, meg az elhagyatott spotokat.

Viktor: De van olyan is, hogy kimész, festesz, de egy hét múlva már más átfesti. Ez természetes. 

A filatorigáton is ez megy… Ha megcsinálod lefotózod és akkor legalább megvan képen. Vannak olyanok, akikkel ezt nem lehet megcsinálni. Van egy hierarchia, hogy ki az aki régóta fest, meg ki az, aki nagyon elismert arc és nagyon nem szereti, ha átfestik. Ezeket jó esetben békén hagyod, mert úgyis baszogatni fog, irogatni, meg átcrossolni a rajzaidat. 

Marci: ezen a line-on is van olyan arc, akit biztos nem festenék át, pedig éppenséggel nem olyanok a cuccai… Néhány év alatt azért megtanulod, hogy milyen a hierarchia és csak azt feded át, aki alattad áll.

Milyen retorziók vannak a közösségen belül, ha átfújod valakinek a munkáját?

Viktor: Ember függő… Lehet, hogy valaki szájba akar baszni, de az is lehet , hogy csak rád ír, hogy haver ezt nem kéne… Olyan is van, aki leszarja, engem például nem érdekel, ha átfújják a rajzaimat.

Marci: Van, hogy megharagszik rád, és szétbassza a rajzaidat a környéken, amit csak megtalál…

Viktor: A filatorigáton [egy legális, hosszú falfelület a szentendrei hév vonalán], ahol nagyon minőségi rjazok vannak, például mindennapos, hogy átfestik a rajzaidat éppen ezért, aki allergiás erre az nem is megy oda festeni… 

Mi mondható el a territoriális viszonyokkal kapcsolatban?

Marci: szerintem annyira nem jellemző ez. Olyan van, hogy a környékedet telefújod, mert közel van hozzád.

Viktor: Mondjuk Prágában tudok egy ilyen illegál falról, ahol az ottaniak kifejezetten nem szeretik, ha külföldiek odamennek és összefújják… de mondjuk Nyugat-Európa az más…

Szerintetek milyen felületekre szabad/etikus fújni?

Marci: Szerintem maga a fújás teljesen oké. Ameddig a város tele van ilyen választási plakátokkal, meg mindenféle hirdetéssel, addig tuti. Pedig ez valahol még művészet, ráfoghatjuk, de arra biztos nem, ahogy néz rád Orbán Viktor. Akkor nekem mért ne lehetne, ha nekik lehet? 

Geri: Megvan a maga helye.

Viktor: Igen, szerintem például kertvárosi házakra nem illik, de a belvárosban teljesen oké, oda szerintem rohadtul illik. A régi belvárosi házak, amik romosak és szét vannak írva mindenféle nevekkel, stílusosan az szerintem rohadt jól néz ki. Új épületre alapvetően nem túl etikus, viszont, ha jön egy olyan valaki, akinek ez belefér, akkor már jönnek a többiek is. A legjobb módszer, ha egy felkerül, akkor azt egyből lefestik, és aztán egy idő után már tudni fogják az arra járók, hogy oda nem érdemes.

A várnegyedbe, ahol olyan szép történelmi épületek vannak, oda viszont tényleg nem illik, ott egy darab nincs… oda nem való. 

Melyek a referenciaországok számotokra?

Marci: Nekem az USA. Leginkább az ottani atmoszféra olyan, mint ami közel áll hozzám. Az a betondzsungel, ami tele van fújva, sokkal nagyobb mocsok az egész

Geri: New Yorkban például annyira komolyan veszik [a hatóságok] a metrókocsi festést, hogy ha megfújták lőnek róla egy képet, aztán összefestik, hogy ne is lehessen elolvasni. 

Ki és miért számít értékes szereplőnek a szubkultúrán belül?

Mennyit fújt, mióta, milyen a stílusa, a minőség az nagyon fontos – van aki öt év alatt ér el olyan szintet, amit más mondjuk 20 év alatt.

Szokták azt is nézni, hogy milyen/ hány színű a rajzod, aminek nincs túl sok értelme szerintem, mert elég szubjektív. Szokott is ebből probléma lenni, hogy valaki néhány színnel átfújja valakinek a 15 színes rajzát…Aminek [mármint az rajznak] az értékét befolyásolhatja az is, mivel drágább a készítése a több festék miatt.

Marci: Én például nem így gondolkodom, de a legnagyobb elismerést alapvetően a metróvonatok megfestése jelenti, mindezt persze igényesen. Meg természetesen a frekventált helyek az értékesek. Viszont azért az is fontos, hogy megtalálhassák a cuccaidat vidéken, az utolsó kis városban is. 

Viktor: Ja az a legjobb érzés, amikor mész vidéken, a halál faszán és egyszer csak meglátod, hogy itt volt ember… Vagy ha mondjuk külföldre utazol és felfedezel magyarokat és ez ilyenkor tök jó érzés.

Marci: Ha megyünk, akkor mi is próbálunk festeni, amennyit lehet.

Azért utaztok, hogy fessetek, vagy csak utaztok és festetek?

Viktor: Régebben inkább azért utaztam, hogy fessek, most már csak inkább, festek, ha utazok – nyaralások például mindig veszek festéket.

Akkor azoknak, akik mindenhol ott vannak, nagy respektje van?

Geri: Aki például a face-t és a cipoe-t írja, azt elismerem, de csak azért, amennyi cucca van és olyan helyeken – tetőkön például – de egyébként meg szar minőség. 

Viktor: Igen. Tizenéve csinálja, de azok a rajzok olyanok, mintha fél éve csinálná. 

Marci: Az ő számára valószínűleg az sokkal fontosabb, hogy sok helyen ott legyen, mint, hogy minőségi rajzokat készítsen.

Akkor ez a hozzáállás általánosságban is megfigyelhető?

Viktor: Igen. Alapvetően a graffitisek tisztelik, de csak ezért. Ha még jól is festene, akkor kurva jó lenne.

Marci: Én is tisztelem a formát, mert tényleg látszik, hogy elhivatott, régóta csinálja, szereti ezt.

Milyen változások figyelhetők meg a szubkultúrán belül?

Viktor: 10 éve még nagyon népszerűnek számított ez a műfaj. Emlékszem, ha kimentél a Deákra, mindenkinél volt filc, mindenki írt. Most szerintem egyre kevesebben.

Geri: De ez is csak Pest. Nyugaton több embertől is hallottam már, hogy rengeted 12-13 éves gyerek kezdi el, mert mindenhol lehet festéket venni. 

Viktor: Láttam olyan videót, amiben egy amerikai csávó elmegy Bécsbe metrót fújni és kisgyerekek vitték le a tunnelbe.

Marci: Haverjaink is ezt mesélték: Valami külföldi városba mentek festeni, és egy 11 éves kissrác mutatta meg nekik, hogy hol kell bemenni a vonatokhoz. A spanjaink nagyon sietve csinálták a rajzot a vonathoz, mert megszokták, hogy 10 perced van maximum mert utána úgyis kiszednek, úgyhogy két kézzel színezték ki a rajzot… Erre a kissrác meg kiröhögte őket, hogy miért nem egy kézzel csináljátok? – Van időtök. 

Viktor: Meg az is durva, hogy milyen széles körben csinálják. A 11 évestől az 50 évesig. Az aktívak között sok a 40 feletti, akik minden héten kimennek festeni. 

És érkeznek az interjúk, melyeket darabokban fogunk közzé adni - ezt az elsőt három szekcióban. A beszélgetés előtt mindenképpen érdemes elolvasni a Bevezőt. A fotókat saját terepszemle során készítettük, melyből külön posztok is készülnek, graffiti gallery jellggel. 

***

2022. 04. 09.

Pesterzsébet vasútállomás – 11:40

Az interjúalanyok névtelenségének megőrzése érdekében kitalált neveket adtunk nekik. Az interjú előtt egy vázlatot készítettem, amit bekészítettem a telefonomba, hogy szükség esetén tudjak mire támaszkodni. Azonban alapvetően nem az volt a célom, hogy az előre megírt kérdések sorrendjét szigorúan kövessük, mivel nem szerettem volna olyan formális hangulatot teremteni, sokkal inkább egy kötetlen, könnyebb hangvételű beszélgetést. Ezt részben a téma tabu jellege miatt, valamint a személyes ismeretségünk miatt is indokoltnak éreztem. Ezen kívül pedig, hogy a beszélgetés és annak hangulata még fókuszáltabb és hatásosabb legyen, azt kértem Marcitól, hogy egy semleges, ugyanakkor számára és a téma szempontjából megfelelő helyen beszéljünk. A találkozóra vittem magammal egy fényképezőgépet, hogy a beszélgetés során felmerülő alkotásokat, illetve azok típusait megfelelően szemléltetni tudjuk. 

Első alanyunkkal szombat délelőtt találkoztunk a pesterzsébeti vasútállomás aluljárójában. Az aluljáróból kiérve a peron melletti keskeny betonozott úton sétáltunk tovább az egyvágányos vonatsín mellett. A sín mellett kétoldalt a Los Angeles-i nagyvárosi vízelvezetők (levy) hangulatát idéző betonfalak vonultak végig.A növényzet egy kicsit benőtte ugyan, de a csupaszabb részeket, az állomástól távolodva egyre több falfestmény borította. Az idő borongós és nyírkos volt, amivel egy rendkívül hangulatos atmoszférát teremtett a beszélgetéshez és a graffitik nézegetéséhez egyaránt.

***

Milyen megnevezést szeretsz, hogyan reflektálsz magadra? //graffitis, festő, firkász, stb.//

Marci: Alapvetően nem nagyon szoktam sehogy. Nem szoktam senkinek sem szólni erről, de hogyha rákérdeznek, akkor mondom, hogy igen, graffitizek.

Geri: Művészként (viccesen). Alapvetően tök tabu az egész… egy szűk kör tudja csak. Ha egy új embernek elmondanám, akkor azt mondanám, hogy szeretek rajzolni, betűket irkálni. 

Viktor: Mondjuk én ezt élvezem is, hogy tabu…, hogy senki nem tudja…, szerintem jó érzés is. 

Mikor/mi miatt kezdtél graffitizni?

Viktor: Hetedikes koromban kezdődött, egy osztálytársam által ismerkedtem meg ezzel a világgal, és miután amúgy is imádtam rajzolni, így kézenfekvő volt, hogy ezt egy ilyen lázadóbb formában csináljam.

Mit szeretsz benne? 

Viktor: Valahogy magával ragadott ez a mocsok hangulat, meg szeretem az ilyen vadregényes területeket. Nem feltétlen abban az értelemben, mint egy természeti csoda, hanem érdekes megfigyelni, ahogy a természet visszafoglalja, ami az övé és az egész összeér az emberi civilizáció mocskával.

Ki a közönség? 

Viktor: Nekem személy szerint bárki lehet, akinek ez tetszik.

Vannak, akik a szöveg mellé valamilyen művészibb rajzot is készítenek. Az ilyen művek célközönsége egy kicsit tágabb

A graffitinek nincsen üzenete: „itt voltam, nézd meg, aztán menj tovább”. Vagy legalábbis nem olyan egyértelmű, mint a streetart alkotásoknál. A kettő szerintem abban különbözik, hogy utóbbinak van igazi, könnyebben megérthető mondanivalója. Például, amikor Banksy Magyarországra jött és megcsinálta azt a képet, amin Orbán Viktor ül a kisvasúton… Előbbi pedig szép… de nem üzen semmit szerintem.

Graffitizés és a közösségi lét: milyen a viszony? Mi az oka, ha valakik együtt festenek? //Egyéni vagy inkább közösségi tevékenység?//

Marci: Régen, amikor elkezdtem ide lejárni, akkor tök nagy volt a pörgés, mindig találkoztál valakivel.

Geri: Mi amióta ismerjük egymást csak együtt festünk, csak néha vannak olyan emberek, akikkel elmegyünk fújni.

Marci: én elszoktam járni egyedül is meg társaságban is, mindkettőt szeretem, csak más miatt.

Viktor: Én nem igazán.

//

Marci: Alapvetően elég jó közösség összekovácsoló ereje van. Nekem az összes barátom innen van

Viktor: Sok embert megismerhetsz, ha szeretnél

//

Marci: Viszont van egy olyan oldala is, hogy ha elmész egy péntek este borozgatni egy ilyen társasággal, egy idő után előkerülnek a filctollak, festékek és egy ilyen társaságban legalább egy bajkeverő lesz és belerángat valamibe, amit nem feltétlen szeretnél. Mert lehet ezt is úgy csinálni, hogy felírod kicsiben, hogy itt voltál, vagy felirod egy kibaszott üvegfalra, hogy Orbán takarodj… - azt talán mégsem, mert az nem graffiti, de a nevét.

Mi az oka, ha valakik együtt festenek?

Geri: Alapvetően azért is szoktak együtt fújni, mert gyorsabb és nagyobb felületet lehet egyszerre együtt megfesteni.

Marci: Én pl nem szoktam, mert mindig összevesztem a spanommal, hogy mi hogy legyen.

Nem egyszerűbb inkább egyedül csinálni?

Viktor: De igen, de ha mondjuk utcán festesz, akkor gyorsabban megfestetek egy nagyobb rajzot, meg ha egy csapatban vagytok, akkor tudjátok hirdetni a csapat nevét.

A graffiti szubkultúra nevezhető egy fragmentált szubkultúrának is, mivel több különálló csoport alkotja. Ezek a csoportok sok esetben rivalizálnak egymással. Azt is meg kell említeni, hogy hiába szerveződnek valamilyen közösérték mentén a csoportok, a magányos alkotás a megszokott. Az alkotás/graffitizést során fontos az elismerés kivívása a szubkultúra tagjaitól, amit leginkább úgy tudnak elérni, ha valami különleges, nehezen megközelíthető azonban forgalmas helyre fújnak.

A graffiti a definíció szerinte egy  jelentéssel bíró szimbólum, amit az adott csoport tagjai egyaránt elfogadnak, önkifejező, territoriális, jelhagyó, olykor tabutörő funkciója van. Esztétikai igényeséggel készül. Ezenkívül a  graffiti-jelenséghez hozzátartozik a szignózás (tagelés), ami kevésbe fontos esztétikai szempontból, illetve ezek gyorsan elkészíthető munkák, emiatt pedig tömegesebben jelennek meg a városok forgalmasabb helyein.

Rövid, informatív szövegek a graffiti világáról, melyekből választ kaphatunk arra, milyen törvények uralkodnak graffitis csoportok között, vagy mi a különbség a graffiti és csupán a szöveges content között. 

Interjúk, beszélgetések a graffiiti világában jártas emberekkel. 

Számos fotó, kép, melyek a tartalomhoz kapcsolódnak és fokozzák a vizuális élményt.