#gotonl

folyt köv.

Ennek a bejegyzésnek a megírását már nagyon régóta halogattam. Terjedelmes hangüzeneteket kapott mindenki aki igényelte, hogy mi újság errefelé és részletesen beszámoltam mindenféle jó és rossz dologról is. Múlt hét pénteken lett egy hónapja, hogy megérkeztem az "új földre" és azóta annyi minden történt, mintha minimum már fél éve itt élnék. Ha csak pár szóban kéne jellemeznem a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy szerintem minden sz*r ellenére kifejezetten szerencsés vagyok és a nehézségek kibírhatóak, az ország pedig teljesen élhető. Távirati stílusban: Úgy néz ki, hogy túléltem az első high seasont itt a raktárban (ami szinte nem jelent semmit), és megmaradok, ami számomra hatalmas eredmény. Van egy szobám amiben egyedül lakom, most már a körülmények is egészen vállalhatóak, de azért sztorik bőven vannak. A fizetésem rendben megkapom, nem is keresek annyira rosszul, meg tudok belőle élni, félretenni is tudok ha ésszel csinálom a dolgokat. Amit meg kell tanulni, hogy ha kijön az ember és nem fixre akkor bizony be kell venni a kékerest időnként és hallgatni. Itt az agency az eléggé mindenható tud lenni, én is folyton mérlegelem, hogy mit lehet és mit nem, attól függetlenül, hogy rengeteg mindentől esek el egyelőre. A lakáshelyzet az kritikus, nem tudom, hogy mikor lesz lehetőségem saját albira, de nagyon dolgozom(dolgoznék) rajta, de legfőképpen várnom kell és mindent úgy csinálni, hogy később minél több lehetőségem legyen. Az egy hónap mérlege, hogy egyetlen egy pillanatra jutott egyszer eszembe, hogy mi lenne ha hazamennék, de gyorsan elmúlt. Minden küzdelem ellenére itt akarok maradni és folytatni, mert szerintem megéri. Nekem legalábbis mindenképp. Ha van rá igény, akkor részletesen kifejtem a saját szemszögemből az előnyöket és a hátrányokat is. Felfedezni a várost még nem nagyon volt időm/lehetőségem, most kergetek egy elérhető árú bicajt és utána majd még több lehetőség nyílik ki. A kulináris dolgok még szintén a bakancslistán vannak, de időm mint a tenger, mert hosszabb távon gondolkodom, úgy néz ki, hogy az életem felszámolása a mostani tulaj hathatós segítségével fog zajlani remote, ami azt jelenti, hogy kb minden marad neki ott, cserébe az anyagiak ezzel le vannak zsírozva.

Aki némítani akarja, annak találtam hashtaget is.

Miután annyira sokan kérték (senki) végre ráveszem magam és folytatom ezt a sorozatot. Ahogy látszik, nem vagyok egy nagy író, ebben az internet (hiánya) is segít, mert olyan mint a mesében. Most is 2 idegroham után inkább bekapcsoltam a mobilnetet, mielőtt megröptetem a routert és mindenki majd nekem esik :D Szóval "picit" régen írtam ide, mert ami itt történik az egy időparadoxon. Repül az idő, de közben meg szinte egy helyben áll. Mert minden nap történik valami, de igazából mégsem történik semmi. Ami számottevő az az, hogy több mint 5 hónapja szívom a jó holland levegőt és tegnap illetve ma is elhangzott bent, hogy béreljek már legalább egy szobát, ahova be tudok jelentkezni (dec 1-re van időpontom, hogy ide beregisztráljak) és azonnal át is vesz a cég. Egyik szemem nevet, mert 5 hónap alatt ez komoly eredmény, a másik meg sír, mert kb kenhetem a hajamra, ennyi pénzből egyszerűen nem nagyon lehetnek terveim csak sok-sok év múlva, de arra nem elég, hogy egy nyomorult stúdiót kibéreljek. Ami meg itt megy a lakáspiacon az több mint elkeserítő. Így egyszerre ugrottam meg egy komoly akadályt és lehetne lassan hátradőlni, de közben meg sehol sem tartok és nem látom a végét, hogy hogyan lesz ez végül jó. A házban az emberek folyamatosan cserélődnek, egyre gyorsabban, most viszonylag tűrhető a helyzet. Új nap, új emberek és új problémák :) Ennyi meló mellett a tanulás háttérbe szorult az utóbbi hetekben/hónapokban, azt is elő kellett hoznom újra és ahogy hazaérek eldőlés helyett nyomni tovább az ipart, hogy legyen belőlem valami énekes koldus helyett. Mondjuk a mai napot elengedtem és helyette megírom ezt a "kis" posztot. Talán számottevő változás, hogy a régi életem mellett elengedtem szépen az embereket is. Akivel akár évek óta beszéltem alkalmanként és mindig az volt, hogy majd egyszer találkozunk..azzal nem fogunk, ha eddig nem történt meg. Ha hetekig nem vagyunk képesek leegyeztetni egy időpontot, hogy mikor találkozzunk vagy beszéljünk, akkor annak oka van és én sem erőltetem tovább. Elsőre persze rossz, de utána megnyugszik az ember. És amiből jelenleg a legtöbb van itt a kis szobámban, amit annyira profin berendeztem egy "kevéske" pénzből, az a nyugalom. Becsukom az ajtót, és ez az én kis birodalmam. Ezért is esik nehezemre, hogy keressek egy másik szobát, amit majd szintén be kell rendezni és fejest ugorjak abba, hogy még több ismeretlennel lakjam együtt ki tudja meddig.. TLDR: Nem történt semmi, majd lesz valami :)

A más az persze az IT. Igyekszem visszazárkózni, de egyelőre a kilátások borúsak mint az időjárás majdnem minden nap. A verzió: itt maradok időtlen időkig és valószínűleg 1 év alatt megkínálnának contracttal. Hozzávalók: saját szállás és majd a bemenetelt is meg kell oldani. Illetve akkor se fognak elkényeztetni pénzügyileg. B verzió: Nyomom az IT-t hogy valami legyen. Jobb fizu, szeretem munka. (BTW a mostani se rossz, csak az egészségemet rakja tropára). Hozzávalók: saját szállás meg kb ennyi. Jelenleg akkora a válság, hogy egy nyomorék studiót nem tudok kivenni, mert az a feltétele hogy keressek 3-4x annyit mint amennyi a havi díja. Ez nálam a legjobb esetben is jelenleg 2, max 2,5x. Szóval majd marad a szoba és hogy összeköltözzem más vadidegenekkel, akikkel jó lesz (nem valószínű, mert az lesz amit kapok, nem amit szeretnék). Bicaj az lett, az első elektromos szekerem és nagyon szeretem :)) Más kérdés, hogy most alig használom, így az akksija egész sokáig fogja bírni majd :D Amúgy a hatótávja kiemelkedő. Summa summárum: most kivárás van és egyszerre őrülök meg, hogy történjen valami és egyszerre csak próbálok felkészülni arra, hogy történjen valami. Az idő meg gyorsvonattal robog. Valószínűleg idénre ez már el lesz engedve. Most adtam magamnak egy évet, hogy normális beszélt, értő szinten elérjem a középfokot. Remélhetőleg ez hamarabb is meg tud valósulni, majd kiderül. Egyelőre nagyon dolgozom rajta, hogy legyen valami rutin, hogy érezzem, hogy megyek előre és közben nem is kattanok meg. De ezerszer jobb itt mint itthon volt.