#fontanus

FIZIKAI ÉS MENTÁLIS MUNKA A MINDENNAPOKBAN

Tegnap az egyik középiskolás osztállyal játszottunk egy új játékot. Sprinteket vegyítettünk amőbával. Nagy vonalakban a játék lényege az, hogy két különböző színű csapat játszik egymással. Az első három ember kezében egy-egy babzsák. Az elsők elfutnak egy 3x3-as karikapályához, ott leteszik a babzsákot valamelyik körbe, visszafutnak, pacsival váltják a következőt, aki szintén lerak egy babzsákot. Ha elfogyott a kézből a babzsák, akkor odafutnak a karikákhoz és áthelyeznek egyet sajátot, egy másik körbe. A cél az, hogy három egyforma színű babzsák legyen átlósan, vagy egymás mellett. Rettentően sok mindent fejleszt ez a játék. Ebből el is mondtam nekik egy párat, majd egyszer csak az egyik srác megszólal: "Oké, oké értem én, de nehogy már fussunk és még gondolkodjunk is." :D

Így felmerült a kérdés, hogy vajon miért gondolja azt, hogy futás közben nem kell úgy alapjáraton gondolkodni. Mert nem szeret mozogni, sokszor nincs ott az órán, ha ott van akkor is sokszor mással foglalkozik? Mert a futás egy természetes mozgás? Aztán rájöttem, ez kb fél évvel ezelőtt bennem is megfogalmazódott egy hasonló kérdés, mikor elkezdtem edzeni. Én is bambán álltam, mikor szeptemberben olyan futófeladatot kaptunk, amikor bójákat kellett gyűjteni, amiknek különböző értékei voltak, majd a végén összeadtuk őket. Még számoljak is, miután kifutottam magam és annyira nem vagyok képben, hogy még a születési dátumomon is gondolkoznom kell? Utólag megláttam, hogy igen. És ez hatalmas ajándék, hogy nem "csak" futok, hanem gondolkozom is. És az egy dolog, hogy van, hogy már látom ebben az értéket, de vajon át tudom-e adni mindezt a környezetemben lévőknek is?