... Mindketten tudtok, hogy nem vagyunk mĂĄr jĂłzanok de azt is, hogy jĂĄtszani azĂ©rt szabad. EzĂ©rt rĂĄraktam a kezem a csĂpĆjĂ©re majd felvettem az ĂŒtemet amit Ć diktĂĄlt. Lassan elĆre csĂșsztattam a kezemet az alhasĂĄra Ă©s közelebb hĂșztam magamhoz. Ăreztetni  akartam vele hogy mit okoz nekem. Mikor Ă©n is hozzĂĄ dörgölĆztem, kicsit megugrott majd megfordult Ă©s a fĂŒlemhez hajolt. - Ennyire tetszik?-bĂșgta bele, amitĆl kirĂĄzott a hideg, - Ennyire tetszel.-vĂĄlaszoltam vĂ©gig a szemĂ©be nĂ©zve majd meg sem vĂĄrva a vĂĄlaszĂĄt benedvesĂtem az ajkaimat és elkezdtem csĂłkolgatni a nyakĂĄt. Egy jĂłl esĆ nyögĂ©s hagyta el a szĂĄjĂĄt amit gyĆzelemnek vettem Ă©s most Ă©n kĂ©rdeztem meg tĆle: - Ennyire tetszik? - Ennyire tetszel.-ééééés igeeen, erre a vĂĄlaszra szĂĄmĂtottam. Mikor kimondta a szĂvem egy nagyot dobbant, tudtam hogy itt az ideje...















