#fiam

Még mindig nem tudom folytatni az előadásról a beszámolót, mert ilyen élmények tolakodnak előre.

Imádom a kislányomat. Szeretek vele lenni, szeretem a humorérzékét, nagyon okosnak látom őt és nagyon szeretném dédelgetni meg szeretgetni, mert érzem, tudom, hogy bajban van. De a baja nehezen megfogható. Nem is tudok valójában segíteni neki, csak szorongok érte, miatta. A fiammal másféle élményeim vannak. A fiam valami tökéletes illeszkedéssel illeszkedik a női lényemhez. Természetesen szex nélkül. De vele beszélgetni olyan, mintha a legeslegjobb barátommal beszélgetnék. Tegnap elmentünk bevásárolni. Munkából hazafelé felhívott, hogy jön bevásárolni és jöhetnék vele, akkor hazacipelné a bevásárlásomat meg tudnánk kicsit dumálni. Nagyon jó volt! Volt egy olyan rész, hogy álltunk egymással szemben a spárban, a kezünk összekulcsolva és látszólag táncoltunk, valójában beszélgettünk és közben emelgette a kezem. Én mondtam, hogy a biztonsági őr, aki figyeli a monitorokat most biztos röhög, de a fiam azt válaszolta, hogy leszarja, és beszélgettünk meg ringatóztunk tovább hosszú percekig. Úgy belesimultam a pillanatba, mint valami szerelmes csókba. Szereti, ha megölelem, és jó hozzábújni. Tényleg bármiről lehet vele beszélgetni és tud is. És a humorát imádom. Szeretem azt, hogy szépnek (fiatalosnak) tart és erre büszke. Szeretem azt is, hogy van amiben kijelöli a határait, erről nem akar beszélni, ezt vagy azt majd akkor mondja el amikor majd már túl lesz rajta. Ezt nem durván teszi, hanem elmagyarázza. Szeretem azt, ahogy a nővéréről gondolkodik és gondoskodik. Látja a problémákat és van elképzelése a megoldásra is. Ő könnyebben utat talál a lányomhoz. Felelősnek érzi magát a testvéréért. Ez oldja az én szorongásomat és ezért hálás vagyok. Férfi lett, aki érzi az erejét és ez az erő békéssé tette. Persze sok minden van amit nem tud, hiszen csak 21 éves. Ha valami olyasmi kerül szóba, akkor hümmög, kérdez, magába szívja az infót. De összességében nem egy 21 éves fiú benyomását kelti, hanem egy harmincéves megbízható, kiegyensúlyozott férfiét.

Szeretem, hogy elboldogul egyedül, nem függ tőlem sem anyagilag sem érzelmileg. Amikor találkozunk, két szabad ember találkozik, akiknek semmi baja a világgal meg magukkal sem. És akkor flumm, csak az intellektuális meg érzelmi kavargás van. Ami piszokjó. Aztán nem is beszélünk néha hetekig.

tanár: miért ilyen homályos a képed, B?

fiam: régi a gép, tanár úr.

Cini Boeri (19 June 1924 – 9 September 2020)

Cini Boeri was, together with Gae Aulenti, the better known Italian woman architect in her generation. She opened her studio in 1963 after working along such great architects as Gio Ponti and Marco Zanuso. As well as many of the most famous names of Italian architecture, her concern about the habitable environment prompted her to combine architecture, interior design and product design, so that her most renowned work belongs to this last discipline.

Since the beginning of her career as a designer, she stood out for her innovative use of materials, such as the polyurethane foam that she used for designing the modular sofa Bobo in 1967 or the continuous sofa Serpentone in 1971. 

The Ghost Chair, designed in 1987 together with her fellow designer Tomu Katayanagi, is the best example of her testing of the limits of materials. It is made by cutting and bending a single sheet of 12 millimetre-thick glass to form the seat, the armrests and the back of a sculptural and evanescent piece.

Ghost chair manufactured by Fiam, Italia,

Height: 93/30 cm, Width: 92 cm, Depth: 78 cm