Kósza gondolat az EP választások előtti éjszakán
Az elmúlt órákban sikerült végig nyálaznom az Európai Parlamenti kampányeseményeket és választások belpolitikai tétjeit a sajtóban és azt kell, hogy mondjam: talán egyetlen EP választásnak nem volt még ekkora tétje, mint a mostaninak.
Érdekes, hogy 2004-es keleti bővítés után 10 évvel és a világgazdasági válság fodrozódó hullámai hová juttatták az Európai Uniót. Bár a kritikus hangok szerte Európában hol hangosabban, hol halkabban de jelen vannak és lehet megtépázta a megannyi kudarc és bizonytalanság az elmúlt 10 évben az Unió szervezetét, de az Európai Parlament közben mindinkább súlyosabb intézménnyé nőtte ki magát és mintha ez még mindig nem volna elég neki. A folyamat nem most kezdődött és bár küzdelmes út volt, de az EP már nem politikus temetőként funkcionál, hanem bizony kezdi kinőni a kereteket. A Lisszaboni Szerződés által elvetett magvak gyökeret eresztettek és átalakítják egész Európa arcát.
Az EU intézményei régóta legitimációs válságban szenvednek és emiatt is maradnak el sokszor a nagymértékű reformok. Talán a mostani EP választás után ez meg fog változni.
Vasárnap este okosabbak leszünk sok tekintetben és rengeteg nyitott kérdésre választ kapunk, de ne felejtsük el, hogy az EP előtt álló következő 5 év végérvényesen felforgatja az általunk ismert vén Európát.