#eozin

Zsolnay kaspó, 1909

Mint fellépő, közönség, és alacsony ember, aki fotózni akart.

Pár szóban összefoglalva, hogy mi volt a Made in Pécs fesztivál:  Az egész egy zenekari adatbázisból indult, ami a pécsi előadókat, zenekarokat gyűjtötte össze. Innen jött az  ötlet, hogy egy olyan városi szintű fesztivált szervezzenek, ahol ezek a bandák meg tudják mutatni magukat. Úgy ment a történet, hogy délelőtt 10-kor volt a kezdés 5 helyszínen (Eozin kávézó, Nappali bár, Szabadkikötő, Strausz Ti-ti-tá, Pécsi Est Café), minden fellépő 20 percet játszott, majd 20 perc volt lepakolni, felpakolni, átrendezni a színpadot, és felírni krétával a nevünket.

Fellépés, mint Liza: Az egész fesztiválról a netről értesültem, mindjárt küldtem egy e-mailt, hogy szívesen részt vennék a dologban, bármi is ez. Az ezt követő e-mailre, amit tőlük kaptam, nem válaszoltam, mert a(z) (sz)ámítástechnika csodálatos világa keresztbe tett nekem, úgyhogy felhívtak a Made in Pécstől, hogy mi a helyzet, és újraküldték az e-mailt. Az utolsó levelet Timtől, a színpadmestertől kaptuk amiben minden Eozinra vonakozó kérést, szabályt és instrukciót megkaptunk, mennyi időnk lesz, hova pakoljuk, stb. 10:40-kor léptem fel, ami sajnos nekem és a közönségnek is korán volt, de kaptam helyet és ez a lényeg. Rendben, pontosan, csúszás nélkül lement a koncertem. Kaptam érte egy doboz Pécsi Radlert és egy doboz Szalont, ugyanis ők voltak a támogatók. Én speciel nem szeretem a sört, de szép gesztus volt.

Hallgatás, mint közönség: 8 fellépőt hallgattam meg (pedig szívem szerint az összesen ott lettem volna): Bíró Balázst, az Azonkívült, a Bandi Mega Gigát, a Nightingalet, Pető Szabi és Szénás-Máthé Nándor duóját, a Generation Impasse-t, a Funktomast és a Rendezetlenség Fokát. A szívemhez legközelebb álló ezek közül talán a Funktomas volt, bár előtte nem ismertem a zenekart. Dörnyei Szabi gitárjátéka mindig felülmúlja önmagát, a két énekesnő pedig szintén nagyon hozta a színvonalat. A Junkie Jack Flash nem az én műfajom, de Pető Szabolcs és Szénás-Máthé Nándor blues-os koncertje nagyon tetszett, bár őszintén szólva féltem Szabolcs hangját, veszélyes így énekelni.

A délelőtti koncerteken még volt hely, el lehetett férni. Este viszont, ahogy a pénteki bulikból józanodó tömeg is megrohamozta várost, egyes helyeken mozdulni sem lehetett. Ez néha kisebb problémát okozott, de aki ügyes volt, az a koncertek közti szünetben surrant be megfelelő ülő vagy állóhelyet szerezni. Fotózni sem volt egyszerű, de azért Pető Szabiékat, a Generation Impasse-t, a Funktomast és a Rendezetlenség Fokát sikerült megörökítenem.

Összegezve:  Előbb a gyengeségek: a helyek általában kicsinek bizonyultak, szerintem még belefért volna, hogy mondjuk a Trafik vagy a Cooltour Café padlástere is csatlakozzon a projekthez. A másik, hogy a 10 órai kezdés nagyon korai volt. Nekünk. De a kisgyerekes családok akkor néztek körbe. Ehhez képest a gyermekdalokat játszó Tamás Éva játéktára este volt. Persze nem látok bele itt úgy a dolgokba, mint a szervezők, tehát ezt csak külső megfigyelőként mondom. Bátran állítom, hogy ez a fesztivál az elmúlt évek legjobb pécsi kezdeményezése volt. Ez egy olyan dolog, ami után az ember ki meri mondani, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa volt 6 éve. Pécsi zenészek, pécsi vendéglátósok, pécsi kocsmák, pécsi hangtechnikusok, pécsi fotósok pécsi közönség.  ÉLJENEK SOKÁIG A MADE IN PÉCS FESZTIVÁL SZERVEZŐI!