Soronként
Elkezdtem tegnap a feladatot, amit halogatok egy hĂłnapja. És Ă©lveztem! Tudom Ă©n, hogy mindennek megvan az ideje. Alig várom, hogy folytathassam! Kiakasztott, hogy a keresztanyám, akinek nincs senkije rajtam kĂvĂĽl, Ă©s azt gondoltam, hogy szoros a kapcsolatunk, nem hĂvott fel se akkor amikor kĂłrházba kerĂĽlt, se amikor hazakĂĽldtĂ©k. JĂłl van, majd mondja, hogy mi lesz meg hogy, igĂ©rte, Ă©s aztán nem hĂvott. ÉrtetlenĂĽl álltam a dolog elĹ‘tt, Ă©s ilyenkor az agyam egy halom szörnyű ötletet vet fel, hogy miĂ©rt lehet ez. A vĂ©ge meg persze az, hogy magányos vagyok mint a fene. Sokat gondolok anyámra. Az is nagyon nyomaszt, bár már legalább nem idegeskedem miatta. De közben ez is felesleges erĹ‘lködĂ©s. Nem lehet tudni mit Ă©rzĂ©kel a világbĂłl, mit szeretne vagy szeretne-e bármit is. Nyilván, ha szeretet meg figyelem vennĂ© körĂĽl, akkor a világos pillanataiban ezt Ă©rzĂ©kelnĂ© Ă©s akkor az jĂł lenne neki. De ezt nem tudom Ă©s azt hiszem nem is akarom megcsinálni. Mint egy embermenhely, olyan az az otthon. Aztán járogatok oda Ă©s lassan megszokom Ă©s már nem tűnik annyira drámainak mint elsĹ‘re. Pedig az. Mit várok havi százezer forintĂ©rt? FĂĽrdĹ‘szoba takarĂtás közben megintcsak szembetalálkoztam egy emlĂ©kkel. Az emlĂ©ket egy Ă©rdekes, nĂ©gy darabbĂłl állĂł, puzzlekĂ©nt egymásba kapcsolĂłdĂł fĂĽrdĹ‘kencĂ©ket tartalmazĂł műanyag basz adja, amit 13 Ă©ve tartogatok. Eredetileg olyan szĂnű dolgok voltak benne, mint amilyen a fehĂ©r fĂĽrdĹ‘ben a gyöngyházzöld dĂszcsĂk. SzĂłval Ă©ppen ezt a cuccot vettem meg valakitĂłl, Ă©s az aktuális pasimmal is oda beszĂ©ltem meg a találkozĂłt. EttĂĽnk, beszĂ©lgettĂĽnk, amikor is kibökte, hogy az XY barátnĹ‘m volt neki az utolsĂł kalandja elĹ‘ttem. Sose szexeltek meg nem jártak, csak ilyen lelki társ volt. Akkor mi már vagy kĂ©t hĂłnapja jártunk Ă©s az XY barátnĹ‘mmel, ha nem is napi szinten, de volt kapcsolatom. Hát olyan hisztirohamot kaptam, hogy az elkĂ©pesztĹ‘. Felálltam Ă©s otthagytam Ĺ‘t egy szĂł nĂ©lkĂĽl, azzal az elgondolással, hogy soha többet beszĂ©lni se akarok vele. (kĂ©sĹ‘bb aztán elĂ©g sokáig jártunk, de Ăgy utĂłlag, szerintem nem kellett volna). Minden alkalommal, amikor ez a basz szembejön, elgondolkodom rajta, hogy mi volt valĂłjában a kiakadásom oka? Hogy a lelkem mĂ©lyĂ©n sejtettem a kapcsolatot csak elhessegettem Ă©s amikor elmondta, akkor hĂĽlyĂ©nek Ă©reztem magam? Hogy ellentmondott egymásnak a "kaland" Ă©s a "csak egy barát, lelki társ" párosĂtás? Vagy, hogy elgondoltam, hogy a lelki társával kibeszĂ©lnek engem? Vagy, hogy Ă©n akartam lenni a lelki társa (is), de a szerep már foglalt volt? Nem tudom megmondani, azt sem, hogy jogos volt-e az Ă©rzelemhullám ami elsodort. Tudtam, hogy voltak nĹ‘i, beszĂ©lgettĂĽnk ilyesmikrĹ‘l is, nem volt vele bajom, mindkettĹ‘nknek volt "mĂşltja". Csak... kĂ©t nĹ‘ volt Ăgy a társaságomban, mindkettĹ‘ a barátnĹ‘m, akik elĹ‘ttem az Ĺ‘ szerelmei voltak. Sok volt ez nekem. AmĂşgy persze, hĂĽlyepicsa mĂłdon reagáltam, de nĂ©ha van ez, hogy rámtör a rohanás, hogy el innen, kilĂ©pni ebbĹ‘l a helyzetbĹ‘l bármi áron. És ennek a kĂ©sztetĂ©snek nem tudok ellenállni a mai napig. :( AmĂşgy, tudta Ĺ‘ is, hogy valami nem okĂ©s ezzel a vallomással, mert kicsit olyan volt ahogy elmondta, hogy hát ki kell már ezt bökni mert ebbĹ‘l baj lesz. HĂĽlye voltam akkor is. Beleszerettem egy illĂşziĂłba, aztán kalapálgattam az Ă©letet valami olyasmivĂ© amit látni szerettem volna. Az Ă©let meg egy ideig kalapálhatĂł, de egy idĹ‘ után már csak csupa horpadás.
Nem kell minden részét szeretned a másiknak. Szeresd azt ami szerethető számodra. A többit meg fogadd el. – olvastam valahol a napokban. Jó, csak ott borul a dolog, ha a jó részekről hallgatás van és csak arról van mondás, hogy ezt meg ezt nem szeretem, de elfogadom. Mert akkor valójában az ember csak azt éli meg, hogy na, el van fogadva, bár amúgy egy szar. És persze, ha van mellé olyan mondás, hogy „hát igen, XY-nak csak én mondom, hogy milyen okos meg vicces, azért ragaszkodik hozzám” akkor ugye kijön, hogy van akinek mondja, hogy miket szeret benne.
AmĂşgy, tegnap gondolkodtam ezen a tumblin. Hogy nem kell ám pánikolni, nem olyan rossza a lelki Ă©letem, mint ahogy ebbĹ‘l a blogbĂłl lejön. Csak ide öntöm amit sehova se lehet, meg a változĂ©kony meg a nem megfejtett Ă©s a nem annyira vállalhatĂł gondolataimat. De ez csak egy rĂ©sz, nem az egĂ©sz. Fontos rĂ©sz ezĂ©rt kellett neki hely, de ugyanezekre kĂvĂĽlrĹ‘l baromi okosakat tudnĂ©k mondani! :D :D :D











