TalĂĄn...
...visszatérek.
Ăvekkel ezelĆtt sem voltam nagy blogos, bĂĄr többször is prĂłbĂĄlkoztam az ĂrĂĄssal. Valahogy mindig csak hiszti lett a vĂ©ge. ValĂłszĂnƱleg ez most sem fog vĂĄltozni.
Azért azt tisztåzzuk, hogy a való életben nem vagyok egy #depina.
De jĂł valahol kiadni magadbĂłl az aktuĂĄlis, pillanatnyi kĂnod, nem? Facebook-ra kiĂrni mĂĄr gĂĄz, fĆleg, hogy anyĂĄm is lĂĄtja. Nemhogy Ć, hanem az egĂ©sz csalĂĄd, sĆt, mĂĄr egyre több kollĂ©ga is ismerĆsöm... EzĂ©rt mĂĄr hosszĂș ideje nem lehetek önmagam, nem lehetek szabad szĂĄjĂș, nem Ărhatok ki olyat, hogy âAkurvaĂ©letbe, hogy megint bĆg, tĂŒsszög, nyĂĄladzik egy gyerek a nyakamba a 4-6-on, az anyja meg persze szarik rĂĄ, minek az ilyennek kölök? A szĂ©tfolyt csövi meg mellettem hörög, Ă©n meg bebaszok a szagĂĄtĂłl, mire odaĂ©rek, ahova Ă©ppen megyek. Faszom.â Ă©s tĂĄrsai. A megbotrĂĄnkoztatĂł, szerintem vicces, vagy nĂ©ha random hangulatbĂłl sminkelt fejemrĆl, esetleg kirakomacsöcseimalĂĄjkmiattmertĂ©ppkellegykisönbizalomboost-os fotĂłimrĂłl nem is beszĂ©lve.
De miért is érdekel, mit gondolnak rólam? Mittomén, hagyjål.


















