#dailydeep

..."éseit"...

"Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,

vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.

Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,

a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,

csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott

szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.

Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,

sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,

mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.

Nézd a világ apró rebbenéseit."

..." vagy tegye zsebre"...

"Kemény vagyok és omló por vagyok,

nem olvadok és nem köt semmisem,

ketten vagyunk, mikor magam vagyok,

a lelkem szikla, testem végtelen."

sometimes something / rebuild series

"I'm living in an age

That calls darkness light

Though my language is dead

Still the shapes fill my head

I'm living in an age

Whose name I don't know

Though the fear keeps me moving

Still my heart beats so slow

My body is a cage that keeps me

From dancing with the one I love

But my mind holds the key"

(arcade fire / my body is a cage)

@telkestimea / sometimes something / rebuild