#csuju

MEGVOLT MEGVOLT MEGVOLT MEGVOLT

Jó próbálom összeszedni a gondolatmenetemet de nehéz.

Először is borzasztóan köszönöm minden résztvevőnek,hiszen ti tettétek ezt az egészet lehetővé. Utána köszönöm a 3 mesternőnek a türelmet, a sok bíztatást, meg az önbizalmat, a sok nevetést és az örök élményt!

Igazából tényleg egy gyerekkori álom vált valóra…Most már nem csak a táncruhákat varrtam,és a kulisszák mögül szurkoltam, hanem ott voltam ténylegesen, és szorítottam a rudat és izzadtam a többiekkel. Emellett elképesztő volt a limon könnyed szabadsága, hogy mennyire elképesztően bele tudtam magam élni. Annyira éles váltás volt a klasszikus balett fegyelmezett gyakorlatai után a szabad zuhanás, mintha egy kristálykövet vettek volna le a tagjaimról. Ellazított, hogy felkészüljek a grahamre. A grahamről annyit hogy “A boldog és vidám klasszikus balett és limon után a graham olyan lesz,mintha eret akarnánk vágni.” /Réka mesternő/

Ezek a tegnapról elmaradt gpoy-ok

Amúgy annyira király volt ez a nap a kis trombitázással meg a múzeummal meg velük.

Bár az elég logikátlan volt hogy előbb az Albertinába mentünk és csak azután a Kunsthistorisches-be, de ez volt a legkisebb bajom. Fogtam pillangót meg kacsát meg minden,és mindenkit nagyon szerettem egészen az indulás előtti 10 percig. Merthogy ahogy ültünk az uccsó fél órában a parkban, TALÁLTUNK EGY RASZTÁT, AKI MAGYAR!!!! És ez akkor óriási fless volt. Odahozta a barátját is,beszélgettünk meg minden, és kiderült, HOGY GRAFIKUS MADAFAKA!!! Én ezt nem fogom fel… Ilyen szerencsém nem lesz mégegyszer. Főleg hogy tervezőgrafikusokat keres. Munka pipa bitch. Na nembaj ott ücsörögtünk beszélgettünk,megtudtam a nevét (Csehovics Gergely) és jött Dávid. Dávid ma nagyon haragudott rám,és hát trinken sie volt. Dávid nem szereti a hippiket. Odajött és elkezdett anyázni. Csalódtam benne,beszélni se akartam vele. Persze mire hazaértünk elszállt a mérgem,de ez így nem okés.