#brian sumner

cikk: 00:00 perc olvasás

Nemrég hallgattuk Brian Sumner és Shawn Mandoli beszélgetését a Foolishness podcast-on. Két egykori pro gördeszkás, akik életpályája a keresztény szolgálatban csúcsosodott ki. Aztán rá pár napra befutott a New York-i Jenkem magazin nagy interjúja Sumner-rel, amit érdemesnek tartottunk lehozni.

A cikk a Jenkem-en megjelent, Larry Lanza készítette interjú szerkesztett változata. Fotók: Jenkem, Robert Yager, Thrasher, Brian Sumner

Megszólítottad már valaha Istent? Brian Sumner azt állítja, hogy évekkel ezelőtt egy húzós esés után Jézus, Isten fia segítségével belebotlott a Nagyfőnökbe. Akkoriban nem is gondolt arra, hogy ez a találkozás egyszer majd meghatározza a világnézetét, aztán menet közben az Isten Jézus újra megszólította és ekkor ő újjászületett.

Ekkortájt jött ki az egyik legemlékezetesebb cipője az Adio-nál, lakott a hírhedt Warner Ave. lakásban (a Baker átutazó deszkásoknak fenntartott lakása -szerk.) és többek között olyan ikonikus videókban szerepelt, mint a (Birdhouse) The End és a Baker - Bootleg.

Brian ma sikeres pásztor (lelkész), családapa és podcast vezér (The Foolishness), aki az éppen berobbanó gördeszkás karrierjét teljes idejű (egyházi) szolgálatra cserélte.

Talán nem hiszel abban, amiben Brian – én nem jutottam hitre a beszélgetés közben – de fontosnak tartom, hogy kicsit kitörjünk a saját ideológiai skatulyáinkból és meghallgassuk mások véleményét is, kiváltképp egy másik gördeszkásét. A véleményem nem változott a hitet illetően, de becsülöm, hogy Brian teljes nyíltsággal beszélgetett velem, amit a hasonszőrű ismerőseim inkább kerülnek.

Hogy kötöttél ki akkoriban a Baker / Piss Drunx crew-ban? (Warner Ave. lakás lakóinak baráti köre -szerk.) Vicces, hogy ezt kérdezed, pont most hajtottam át a Warner Avenue-n (a Baker / Piss Drunx bölcsője -szserk.). Liverpool-ban születtem, mint Geoff Rowley, Tom Penny és mág pár Flip-es arc. Akkor jött ki egy Airwalk hirdetésem egy magazinban, egy 10-es korlát switch 180 5-0. Jeremy Klein figyelt fel rám: „Ez az a kölyök, Brian?” Nem sokra rá hívtak a Birdhouse-tól: „Gyere ki az Államokba, kerítünk neked és a többi srácnak egy lakást!”

Ez akkor volt, amikor a The End-hez forgattál? Igen, a The End-hez forgattunk. Felkérték Jay Strickland-et a művészeti és filmezési munkákra. Ő agyalta ki a grafikákat, játszadozott a graffiti-vel, rajzolgatta a kis Baker ötleteit. Ekkor költöztünk a Warner Ave-ra is. A lakásban először én voltam Andrew Reynolds-szal, Jay Strickland-del és Jim Greco-val. Akkoriban Dustin Dollin a Stereo-nál volt, Erik Ellington pedig a Zero-nál, de mindannyian főleg korlátokon és lépcsőkön deszkáztunk, úgyhogy összejött a társaság. Bár én sosem voltam az a nagy ivó, de folyton buliztunk, ment a BBQ és együtt lógtunk. Mindig voltunk öten-tizen ha hajtani mentünk. Összeforrt a közösség. Úgy 4-5 évig tartott ez így, remek időszak volt. Később még ott volt Brad Hayes, Ed Templeton, Geoff (Rowley), Tom Penny és az akkor kibővült Warner crew. Számunkra ez volt az aranykor.

Tudatában voltatok akkor, hogy az volt az aranykor? Nem. Mi csak azok az amatőrök voltunk, akik próbáltuk a példaképeink nyomdokaiba lépni. Chad Muska akkoriban robbant, Tom Penny volt az arany kölyök, Geoff Rowley és Jamie Thomas pedig éppen kinőtték magukat. A Warner Ave. sem lenne annyira ikonikus, ha nem nő ki belőle egy Baker. Elfeledte volna az utókor. Van legalább 4-5 csúcs videó, amiben a Baker és (most) Shake Junt-os arcok hajtottak, akik ott voltak a Warner Ave-en. Nem tudtuk mi zajlik, de szerettük és egymást is bírtuk.

Kering egy mendemonda, hogy egyszer beverted a fejed és láttad Istent. Igaz ez? Ez nem csak egy mende-monda, tényleg átéltem (nevet). 15 éves voltam, Angliában még mielőtt szponzoraim lettek volna. Soha sem olvastam a Bibliát előtte, sosem voltam gyülekezetekben és akkoriban Istent ugyanabba a kategóriába soroltam, mint a jetit, az UFO-kat vagy a (Repülő) Spagettiszörnyet. Egy korlátra dobáltuk a trükköket én ilyen feldobós boardslide-okat gyakoroltam. Elestem, megközöltem a korlátot, lepattantam róla és bevertem a fejem. Majd felültem és három dolgot ismételgettem: „Találkoztam Istennel, szponzorálni fog az Airwalk és Amerikába fogok költözni.” Még csak lapokkal sem támogatott senki, és kilátásban sem volt, hogy eljuthatok Amerikába. A következő két hétben próbáltam Bibliát olvasni és mindenkinek Jézusról beszéltem. Szürreális volt az élmény, mégis másképp tekintettem utána az életre. Aztán az egész értelmetlennek tűnt és rá is hagytam úgy 24 éves koromig. Aztán megjelent velem egy interjú a Thrasher-ben, amiben valaki megkérdezte, hogy mit gondolok Istenről. Elmeséltem az előbbi élményemet és, hogy találkoztam Istennel. Később Josh Harmony azt mondta, hogy „Brian, olvastam a cikket és imádkoztam érted.” Majd Lance Mountain és Ray Barbee is elmondta, hogy úgy imádkozott: „Uram add, hogy megtérjen ez a srác!” Sokan nem tudják rólam, hogy a 15-24 éves koromig tartó időszakban megházasodtam, született egy kisfiunk, két év után elváltunk, depresszióval küzdöttem és totál be voltam feszülve. Szerintem, ha mondjuk mindez Texas-ban történik velem, már rég öngyilkos lettem volna. De hitre jutottam, újraházasodtam a feleségemmel, a fiunk azóta 21 éves lett, van még két gyerekünk és visszaköltöztünk abba a házba, amit korábban vettem. Tudom, hogy most előreszaladtam egy kicsit, de így változott meg az életem.

Mik voltak az első reakciói a deszkás cégeknek, a barátaidnak vagy a szponzoraidnak, amikor először kezdtél nyíltan beszélni a hitedről a gördeszkások között? Azokat, akik közel álltak hozzám érdekelte, hogy mi történik velem. Vannak persze opportunista emberek, akik csak gazdasági szemmel nézik a világot, ami persze nem szerencsés, ha az embereket is így nézik, de a lap eladásaim jól teljesítettek. Sokkal több lapot adtam el a hitemhez kötődő grafikával, mint előtte bármikor. A cipőm az Adio-nál csúcsokat döntött. Amikor az Analog-nál voltam szerepeltem egy reality show-ban, amit 100 millióan néztek meg keresztény körökben.

Végül a szponzoraid intettek búcsút, vagy te távoztál angolosan? Azért hagytam ott a Birdhouse-t, mert Istent akartam szolgálni, utazni, (Bibliát) tanítani és megosztani a hitemet az emberekkel. Az Adio-tól azért jöttem el, mert a céget eladták én pedig nem akartam aláírni azt a szerződést, amit az új tulajdonos ajánlott. Máshol voltam már akkor a gördeszkázás és a hit világában. Nem gondolnám, hogy volt valamiféle idegenkedés a hitem miatt, de voltak olyan vélemények is, hogy „Brian egy komoly srác, bibliai tanulmányokat folytat, komolyabban veszi már a kereszténységet, mint a deszkázást.” Amikor megtértem, sok emberrel beszélgettem a hitről, (John) Cardiel-lel (legendás pro deszkás), (Jake) Phelps-szel (a Thrasher Magazine korábbi főszerkesztője, gördeszka történeti lexikon, legenda, élt 1962-2019.), akikkel remek diskurzusaink voltak. Bizonyságot tettem ezeknek az embereknek (Jézusról), órák hosszat tudnék mesélni azokról a gördeszkásokról, akikkel a hit kérdéseiről dumáltunk. Tudod mi a szomorú? Egy csomó olyan deszkás van, akik ugyanabban hisznek, mint én, de nem mernek róla beszélni. Ez elég aggasztó.

Sok (keresztény) pro deszkás hívő van az iparban? Ha elmondanám hány ilyen kontakt van a telefonomban, akiktől üzeneteket kapok, megdöbbennél. De van legalább 50 olyan pro deszkás ismerősöm, akik nyíltan keresztények. De több száz is lehet a különböző gördeszkás közösségekben. És tudod mi a vicces? Amikor meghal valaki azok, akik amúgy gúnyt űznek a hívőkből és akik azt vallják, hogy a majmoktól származunk, vagy akik azt mondják, hogy: “Egyszer élünk, élj úgy, ahogy akarsz!”, mind azt mondják, hogy az a valaki „Már a Mennyben van.” És valóban ott van? Meg azt, hogy „Nyugodjon békében!” De hol nyugszik ténylegesen? Sokan mondogatják ezeket, de nem gondolják végig és nem feszegetik szívesen az állításaik tartalmát.

Ezek szerint nem hiszel az evolúcióban. Te hiszel benne? Olvastad Darwin-tól A fajok eredeté-t?

Igen és nem. De hiszel abban, hogy évmilliók alatt fejlődtünk ki…

Igen. Nem hiszem, hogy Isten teremtett bennünket csak úgy. De nem vagyok tudós vagy teológus, ezért kérdezlek téged. Tehát hiszel abban, amit egy könyv állít neked, ugyanakkor kételkedsz a Bibliában, mert nem bízol abban, aki írta meg ilyesmik. Ebben az esetben mi a hiányzó láncszem? A hit. Ha hiszel az evolúcióban, meg kell tudnod mutatni nekem, hogy valaha is egy faj más fajjá változott. Én olvastam A fajok eredeté-t (1859-ben jelent meg -szerk.) és abban Darwin azt állítja, hogy: „50 éven belül igazolni fogjuk az evolúciót.” A legtöbb tudós már rég nem hisz Darwinnak és nincsenek is ezzel kapcsolatos tudományos elméletei. Változnak a dolgok. Én abban hiszek, hogy Isten a saját képére teremtett minket. Tehát a hitem szerint, amit a Biblia tanít, Isten teremtett bennünket és Ő helyezett minket a Földre. Te abban hiszel, hogy van egy hiányzó láncszem, amiről valahol szó esik egy könyvben és, hogy ebből meg abból fejlődtünk ki. Ha ez így lenne igaz, akkor nem számítana, hogy itt milyen dolgokról beszélgetünk, hogy mi volt a Warner Ave-en, stb., mert csak holmi húsdarabok lennénk, akik egyszer elkezdtek gördeszkázni. Mint a kilapított állatkák itt az úton.

Egy tetem lennék csupán? Ami biztos, hogy holnap lesz egy Zoom meeting-em Lance Mountain-nal, Ray Barbee-val, Richard Mulder-rel, Josh Harmony-val, Jamie Thomas-szal, Donny Barley-val és még további 30 pro deszkással, akik mind hívők. Minden hétfőn, szerdán és pénteken ezek a srácok összejönnek és hittel vallják mindazt, ami a Bibliában van. Ők hisznek abban, hogy Isten a saját képére teremtett. Ők is abban hisznek, amiben én.

Váltsunk témát és beszéljünk egy kicsit az Adio cipődről. Kinek a keze nyomát hordozza? Lényegében Jose Gomez-zel, az Adio vezető trevezőjével és Chris Miller-rel dolgoztunk rajta. Volt egy-két cipőm, letisztultak, egyszerűek, mind feketék, amiket szerettem. Aztán megalkottuk az új cipő főbb vonalait, majd Chris Miller előállt egy ötlettel, hogy „Mi lenne, ha ráraknánk egy (angol) zászlót?” Ha jól emlékszem kiadtunk egy fekete, egy fehér és egy piros változatot is, de szerintem ez utóbbi lett a legütősebb. Hirtelen minden bolt felkapta. Az egyik legtöbbet eladott Adio cipő lett. Van még egy csomó belőle a garázsomban, amiket fel fogok tenni az eBay-re, mert már nem férek tőlük. Ez a cipő talán a karrierem leghíresebb cucca! (nevet). Pedig egy átlagos deszkás cipő. Félre ne értsd, Jose, Chris és én is rengeteg munkát toltunk a tervezésbe, de azért mégis egy pufi cipő, mint egy Dunk vagy egy éS. Akkoriban átlagos volt ma, ha ránézel különlegesnek tűnik.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal deszkásoknak, akik jól keresnek a deszkázással? A fiatal gördeszkásoknak azt tanácsolnám, mivel most beáldozzák a testüket (fizikai épségüket) és megfizetik azt az árat, hogy kimaradnak az iskolából, hogy azzal a pénzzel, amit most keresni fognak, bölcsen gazdálkodjanak. Számos üzletember van, aki kötődik a gördeszkázáshoz. Ülj le egy kicsit beszélgetni Richard Mulder-rel, vagy Mikey Taylor-ral, vagy emberekkel a szponzoraidnál. Takarékoskodj, rakj félre. Egy vagány autó, ha egyébként egy házat is vehetnék az árából, nekem nem érték.

Szerinted a járványhelyzet óta több gördeszkás fordult a hit felé? Az biztos, hogy elképesztő és őrült dolgok zajlanak a világban. Harminc éves fejjel elkezdesz azon gondolkodni, hogy „Hú, az élet produkál furcsaságokat!” Aztán, ahogy öregszel, egyre konzervatívabb leszel, családod lesz és gyerekeid és kinyitod a szemeidet. Szerintem a járvány óta az emberek rájöttek arra, hogy „Az élet törékeny.” Igen, az. A gördeszka is csak egy fadarab, de élvezzük, de most azt látják az emberek, hogy sok minden, amit megszoktak és szerettek darabjaira hullik. Ami biztos, az a halál. A járvány eljuttatott minket egy olyan pontra, ahol az emberek elkezdenek kérdéseket feltenni, utánaolvasnak dolgoknak, körülnéznek. És úgy gondolom, hogy nagyon sokan reagáltak is (a hitre).

Mit üzennél azoknak a gördeszkásoknak, akik nem hisznek? Keresztényként az a feladatom, hogy szeressem az embereket, persze ez nem jelenti azt, hogy egyetértsek mindennel, amiben hisznek. Azt üzenném a deszkásoknak, legyenek keresztények vagy sem, hogy tudni kell egymás mellett élni. Lesznek mindig olyanok, akik utálni fognak valamilyen mondvacsinált indokkal, de a hit kérdése nem kellene, hogy éket verjen az emberek közé. Amikor öngyilkos szándékaim voltak és halott voltam a bűneim miatt, szükséges volt, hogy keresztények odafigyeljenek rám és bátorítsanak, különben most nem lennék itt. Remélem, hogy sok gördeszkás megismeri a megváltó Jézust és egyszer majd azt mondja nekem, hogy: „Brian, most már értjük, hogy miről beszélsz!” Tisztelnünk kell egymást. Gyakran az emberek azt gondolják, hogy ők mindent (jobban) tudnak, hogy mi a jó és mi a rossz és emiatt képesek másokat megszégyeníteni, akik nem értenek velük egyet. Én sohasem fogok rápirítani senkire, hanem meghallgatom, aztán pedig elmondom, hogy én miben hiszek és hogyan élem az életem. Tisztelni foglak, ahogy (remélem) te is megtisztelsz engem.

Ezúttal elővettünk egy korábbi rovatot, a #switch - letisztult életek sorozatot., amiben olyan ismert deszkások életébe kukkantunk be, akik valamilyen magánéleti mélypont, krízis miatt úgy döntöttek, hogy megfordulnak és új életet kezdenek. Ma Brian Sumner-ről lesz szó, de nézzük előbb ezt a videót, amit a Jenkem szedett össze, An Ode To Brian Sumner címen a 90-es és 2000-es évek legjobb részeiből:

Aki még nem ismerné Brian-t, vagy akkor született, amikor ő már profi deszkás volt…. de meséljen inkább ő maga:

“Önpusztító életet éltem. Untam az egészet. Tényleg - Egyszer egy csavarhúzót vágtam a kezembe, viccből. Sokszor gondoltam arra, hogy végzek magammal.

Liverpoolban nőttem fel és a gördeszkázás volt a legjobb dolog, ami akkor velem történhetett. Akkoriban nem volt még annyi deszkás, a környezetemből is csak kevesek voltak ismertek, vagy szponzoráltak. Igyekeztem a legtöbb versenyre eljárni és jól is ment mindent.

Aztán kijutottam Amerikába. Geoff Rowley barátom hívott fel egy nap, hogy nem lenne-e kedvem kimenni és turnézgatni. Amikor megérkeztem Kaliforniába, rögtön éreztem, hogy igen, ez az én igazi otthonom! Két év múlva a világ egyik leghíresebb deszkása, Tony Hawk bevett a Birdhouse-ba. Profi lettem- Az amerikai álmot éltem. Minden a deszkázásról szólt. Azt éreztem, “Wow!” a deszkázás hozott Amerikába, ehhez foggal körömmel ragaszkodni fogok! Anyagoztam is rendesen, plusz a tény, hogy angol vagyok és nem amerikai, tudtam, hogy a sikerért meg kell dolgozni.

Akkor még nem tudtam, hogy sikerül-e letelepedni vagy sem, meddig élhetem a profik életét. A filkjeink, a deszkák, cipők és egyéb cuccok jogdíjából dőltek be a dollár százezrek. Nem tudtam és nem is lehetett másra összpontosítani. Ez volt a nagy szerelmem.

Az élet értelmét kerestem…

19 évesen megtaláltam életem újabb nagy szerelmét, Tracy-t. Négy hónap egymásba gabalyodás után megkértem a kezét. Gyors esküvő Las Vegas-ban, a következő pillanatban már úton is volt Dakota, az első fiunk. Mindenünk megvolt.

Meg az a nagy űr is odabent. Úgy nőttem fel Liverpool-ban, hogy folyton küzdeni kellett. Szó szerint harcolni. Hozzá is szoktam. Harcművészeteket tanultam. Szemtől szembe harc.

Nem is kellett túl sok, verekedésekbe keveredtem, amiből próbaidő lett. A próbaidő alatt polgári szolgálat. Böngésztem a hosszú listát, hova is mehetnék letölteni. Találtam egy keresztény alapítványi boltot. Mondom, ez vicces. Nem gúnyosan, csak mégis hogyan hihetnek ezek az emberek komolyan Istenben? Mindegy, talán leakaszthatok pár ingyen cuccot, amiben majd deszkázok. Sokat veszekedtünk Tracy-vel, Dakota is sok feladatot adott, nőtt a feszültség köztünk, oda voltak a mézes hetek.

Az alapítványi boltban folyton húztam az embereket. Nem bunkó módon, de ilyeneket kérdeztem, hogy: “Hogy tudsz ebben hinni? Ki ez az arc, Jézus? Így hívják? És az a könyv? Az csak egy könyv!” Egyszer azt mondtam Istennek, hogy: “Játsszuk akkor azt, hogy én vagyok az ördög ügyvédje és bebizonyítom, hogy ez az egész hülyeség.”

Ki ez az arc, Jézus? Így hívják?

Szóval itt töltöm a próbaidőt a boltban és jönnek mennek ezek az örült keresztények. Én meg hesszelem őket a kérdéseimmel. És élem a szokásos életemet. Káromkodok, mint a kocsis, iszok, amikor csak jól esik. A következő pillanatban meg ott ülök egy istentiszteleten és Jay Adams (a Dogtown egyik legendás deszkása, később megtért és az evangéliumot hirdette) prédikál. Szürreális. Amiről beszélt pontosan leírta az akkori életérzésemet. Rájöttem, hogy van egy csomó olyan dolog az életvitelemben, ami megakadályoz abban, hogy olyan életet éljek, ami belülről és elégedettséggel tölt. Amiben a körülményeimtől függetlenül is jól és biztonságban érzem magam.

Bent maradtam zárás után és az íróasztalomhoz mentem. A saját szavaimmal megpróbáltam Istenhez beszélni de valahogy másképp, mint azelőtt: “Tudod mit? Nemrég még megpróbáltam bebizonyítani, hogy ez az egész egy hülyeség. De most, hogy Jay szíven talált már úgy gondolom, hogy Jézus valóságos. Ha most idejössz és megláthatlak én neked adok mindent. A sikereimet, a hírnevemet, az a családomat, az életemet.”

Ekkor azt éreztem, ahogy ott ülök, mintha valaki fogott volna egy nagy adag életerőt és szép lassan a fejemre öntötte volna. Lementek rólam a terhek, elmúlt a céltalanság, a küzdelem az élettel. Jézus maga az élet, aki abban a pillanatban belépett a történésekbe. Helyreállt a családom, a válásból újra szerelem lett. Isten gondot visel a sorsunkról. Három gyermekünk van, a két srác nagyon komolyan deszkázik. Mindezt már nem értem el a saját erőmből és munkámmal. Köszönöm Istennek.

Still love this dude’s footage in The End. An ode to Brian Sumner.