Van egy Lovardánk, ahol lovak sosem jártak, ahogy senki más sem; egy testőrségi palota egy nem igazán kiemelkedő vendéglátó egységgel; egy félig kihasználatlan Várbazár, jobb híján irodákkal és szuper WC-vel – apropó, a Lovarda melletti sosemvolt támfalban kialakított WC-komplexumot is a maradandó és kétségtelenül pozitív beavatkozások közé sorolhatjuk. Van egy küllemében rekonstruált, hajdani minisztériumépület (külügy/Rogán-minisztérum), melyben korszerű irodaház bújik meg; egy félkész Honvéd Főparancsnokság, melynek egy huszárvágással levágták a felét és máig nem tudni, mi a szándék vele, ahogy a tervezője sincs nevesítve. Van egy félig sem kész József főhercegi palota, amelynek sosem volt funkciója; egy helyreállított, kibővített Pénzügyminisztérium, amibe a belügy költözött; és mindeközben a tényleges palotaszárnyat az alapokig visszabontották, vagyis pont az nincs, ami volt: a Hauszmann-i Palota. Ezen a gigantikus építőanyag-telepen a legszerényebb épület a Karmelita és bővítménye, nem mellesleg az egyetlen, amely kortárs megjelenéssel próbálkozott – szerintem teljesen vállalható módon. Utóbbi a földből kinőtt pöffeszkedő nagytestvérei között most kb. egy portásfülkének tűnik, ami elég groteszk, tekintve, hogy mégiscsak a nagyszabású koncepció agyának székhelyéről van szó.