Egy csaj akit követek megihletett. Az újévi fogadalmairól írt. Én sosem teszek újévi fogadalmat. Úgy alapból az újév sosem hatott meg. Egy újabb nap, egy újabb hétfő. Idén is csak ez lesz. De azért lehet, hogy most mégis megfogadok majd valmit. Nem tudom.

Azt gondolom, hogy megfogadni valamit, ami 365 napra szól, elég nehéz. Meg lehet fogadni valamit, ami egy életre szól. Ezt hívják szerelemnek, vagy inkább szeretetnek. De ha igazán szeretnél valamit, azt újév nélkül is meg fogod tenni szerintem.

Az emberek mindig ilyen szuperfontos fogadalmakat tesznek szilveszterkor. Teljesen felesleges. Nem kell csodálkozni rajta, ha a 90%-a nem lesz betartva. Persze, szép dolog remélni. De az újév szelleme csak kis ideig ad erőt, mert közbeszól az élet.

Hiába tervezek el valamit, bármi történhet. 30 napja még magam alatt voltam, most viszont szerelmes vagyok. Nem akartam az lenni, Isten lássa lelkemet. De az élet mindig közbeszól. Megszerettem valakit annyira, hogy bármit meg tudnék neki bocsátani. Megszerettem valakit annyira, hogy ha szüksége van rám, akkor is vele vagyok, amikor pedig mással szeretnék lenni. De nem is ez a lényeg.

Újévi fogadalom. Mit lehet ilyenkor kívánni? Azt gondolom, hogy nagyjából mindenki olyat kíván, hogy ne kövesse el mégegyszer azt a hibát, amit ebben az évben elkövetett. Ehhez viszont nem kell semmi szilveszter. Az ember tanul a hibájából. Az ember tanul a fájdalmbából.

Szóval most azt mondom, hogy nem fogok fogadalmat tenni, mert amit megfogadnék, amúgy is toplistás. Persze lehet, hogy szilveszteri illuminált állapotomban meg fogok fogadni valamit, előre is elnézést kérek magamtól. Mert viszont ha megfogadok valamit, ahhoz próbálom tartani magam. Még akkor is, ha hülyeség, vagy akár csak nehéz.

Nem állítom, hogy a potenciális fogadalmaim nem lesznek megszegve. De az biztos, hogy megpróbálom tartani magam hozzájuk.