#bookok

You should probably know that the few original stories I do have in my head are just floating thoughts. I came up with this just now and I’m realising it reads as an Adiba Jaigirdar book. Whatever. It’s 1am and I’m barely blinking. I promise you I can write and be creative, but I’m just not in the right state of mind to plot a book out.

az ellentmondásokkal nem bírunk, se ők velünk. Marad a pattra patt, s a képzelet pimasz merénylete: a mindenség falán ütött lukak.

.

Azelőtt éveken át rengetegszer fogtam Joseph kezét, de az olyan volt, mintha valami növényt markolásznékm és olyan mélységes csalódás éreztem, amiért az ujjai nem szorítanak vissza, hogy egy idő után a keze helyett inkább a karját fogtam meg. Az első pár utcán átkelve most is ezt tettem, ám az Oakwood sarkán egy hirtelen ötlettől vezérelve George kezét ragadtam meg. És az ujjai azon nyomban visszaszorítottak. 

segíts kitelelnem!

Napsütötte Pécs városban van egy hosszú, ferde utca, fehér köves térre fut ki, keresse meg, aki tudja! Itt, az utca egyik végén van egy icipici üzlet, ahová a vándor gyermek ha elfáradt, becsücsülhet. Kik naponta járnak arra, csak a fejüket vakarják: Ez miféle bolt lehet, hogy kirakatát mackók lakják? Ez miféle bolt lehet, hogy ajtajában egy mackó ül, és ha kérded, nem felel, csak dörmög valamit mackóul? És vajon mi kapható itt? Mackósajt? Vagy mackónadrág? Elárulom most a titkot, de csak jó medvéknek add át! Úgy hívják az apró boltot Pécs városban, hogy Brummogda, és e boltban mackók élnek, járnak-kelnek nagy brummogva. Itt születtek, itt is laknak, tűvel varrták össze őket, medve lányokat-fiúkat, selymes talpú medve-nőket. Dobozokban áll a mackók bundájához itt a kelme, üvegekben kis szemecskék, rekeszekben mackóelme. Kapható itt mackólélek, megtölteni a kész testet, lélek, amivel a mackó másik mackókat szerethet. De kórház is ez a kis bolt, ahová a nénik, bácsik elhozzák a régi mackót, mert ha beteg, nem kell másik. Megvárják, hogy meggyógyuljon, orrot, szemet kapjon újra, amivel a többi mackót megszagolja, megbámulja. Én is jártam egyszer arra, tárva-nyitva volt az ajtó, és az asztalon kiszabva éppen engem várt egy mackó. Összevarrtam, teletömtem, tettem bele mackólelket, s mondtam, hogyha kedve tartja, jövőre nálunk telelhet. Medve tarja - válaszolta, mert csak mackónyelven értett, de ahhoz, hogy velem jöjjön, ez a két szó pont elég lett. Belebújt a kapucnimba és fölmentünk a Mecsekbe, gyalogúton zötykölődött az újszülött kicsi medve. Hunyorgott a napsütésben, csodálkozott a tavaszra, megnéztük, a fák tövében hogy zöldell a medvehagyma.